Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A tizenötgyermekes család

most már önállóan kellett kezelnem az egy pár ökröt, melyeket eddig csak besegitve láttam el. Korán keltem, a felnőtt béresekkel, akkor fogtam be, amikor ők, mert együtt indultunk el munkába. Kezdetben még az igát sem tudtam az ökrök nyakába tenni, ebben mindig segitett az a béres, aki mellett sokáig ostoros voltam. A béresgazda mindig kiadta a parancsot: "Te mámo baronálsz, ha elvégezted, akkor meg gurgatol!" Szerencse, hogy az öregebb béresek mindenben patronáltak. Szántottam is, pedig alig birtam el az ekét. Csak néhányszor mutatták meg, hogy kell belehelyezni a barázdába, utána ment magától is, mert hamar megtanultam a fogást. Az első időben napszámosként dolgoztam a majorban, s hetenként kaptam meg a fizetésemet; mikor elmúltam 16 éves, s már önállóan is dolgoztam, hónapos lettem. Ekkor havonként adták ki a fizetésemet. Most is ugyanúgy dolgoztam, mint napszámos koromban, csak a fizetésemet kaptam meg máskor. Egész évi szerződést kötöttem az uradalommal, csak nem konvencióban adták ki a munkabéremet. Már a napszámosi munkakörben is béresnek, cselédnek tekintett a major népe, de ekkor még kiscs elednek neveztek. Nyáron a hosszú munkaidőben javitottak valamit a napszámon, de ez kevés volt ahhoz képest, mint amennyit dolgoznunk kellett. Apám az egyik nyáron nem volt megelégedve a fizetésemmel, s igy szólt hozzám: - Te, Jóska, most az aratásban elmisz kötözőgyer e knek! - Jól van, idesapám, el is megyek, - mondtam neki. - Két kasza után köll ám, kibirod-e? - Ki ám! Hogyne birnám ki! Ha lesz a kaszásom, még magam is kaszálok! - feleltem, hiszen elmúltam 17 éves. Igy mentem el azon a nyáron aratni, s kerestem az aratásban 4 köböl búzát, meg két mérő rozsot. Mikor az aratással végeztünk, az intéző magához hivatott és ezt mondta: - Te, Jóska, ügyes gyerek vagy, menj el a lovak mellé, adok neked két lovat. Ezeket kell gondoznod, ha jól csinálod, majd gondolok rád. Örömmel el is fogadtam, s gondoztam a két lovat, meg munkába is jártam velük. Egyszer csak megint jön hozzám az intéző, s igy szólt: - Adok neked könnyebb munkát. A Benke Jóskát, az irodaszolgát kiteszem innen, mert már erőteljes legény lett, te meg idejössz mellém irodaszolgának. Jó lesz-e? - kérdezte.