Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe - Az uradalom népének munkaköre

Az uradalomban általában 20 kisholdra (egy kishold lOOOcöl) számitottak egy aratópárt. A büki uradalomban általában 18-20 aratópár dolgozott, kiket az aratógazda szervezett meg még a téli hónapok folyamán. Az igy kialakult munkacsoportot a r a t ó b a n d á n a k nevezték. Az aratópár tagjai: kaszás vagy arató és a marokszedő. Az aratópárhoz tartozott még a vizhordó. Ezt a feladatot egy serdülő fiú látta el, ki egy marokszedői részt kapott a keresetből, melyet a banda juttatott részére. A lapos kis hordócskájában, az un. bucská-ban hordta a vizet: a hordó két fülére kötelet erősitett, majd ennek segitségével botra helyezve emelte fel a vállára. Két bucskával is rendelkezett és alig volt megállása, mert mire friss vizzel megérkezett, a másikból már ki is fogyott és indulhatott újra. Az aratást tulajdonképpen az aratógazda vállalta el, aki kötelezettséget vállalt, hogy a bandát megszervezi. Ezért a fáradozásáért kb. 3 q gabonajárandóságot kapott az aratórészen felül. Az uradalmi aratásra csak a zsellérek vállalkoztak, akik ebben a "szezonban" egész évi kenyerüket is megkereshették. Az aratóbanda leggyakrabban állandó jelleggel alakult meg, sokszor évekig ugyanazok voltak a tagjai. A szerződés is kötötte őket és a megélhetésért folyó harc. Uj tagot csak betegség, vagy halál esetén vettek maguk közé, mert egy jól összeszokott bandába nagyon nehéz volt bekerülni. Ha pedig valaki nem jól dolgozott, nem "hajtott jól", azt a banda maga zárta ki sorai közül. Az aratóbanda tagjainak a leglelkiismeretesebben kellett helytállni az aratás nehéz heteiben. Alighogy virradt, már indultak a földekre, s csak besötétedés után tértek vissza szálláshelyükre. Csak a reggeli, az ebéd és uzsonnaidő szakitotta meg fáradhatatlan munkájukat. Ezek a hetek biztositották családjuk részére az egész évi kenyeret. Az aratópárok közül csak a kétharmada aratott ugyan - abban az időben, az egyharmada pedig kötözte a learatott gabonát. Ezt a beosztást általában fél naponként váltogatták, mert a vágás bizony kivette az aratók erejét. Munkájukhoz saját szerszámaikat: kaszát, a hozzácsatolt "kapacsot", a gráblát, kötözőfát, a kalapálószéket vagy a lógerkarót maguk az aratók hozták magukkal, az uradalomtól nem kaptak aratóeszközt. Uradalmunk az aratómunkásokat természetben fizette ki. A cséplőgépből lefolyt minden tizenegyedik mázsa képezte az aratási bérüket. Szalmát, polyvát, töreket nem kaptak. Az aratásban