Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)
CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe - Az uradalom népének munkaköre
ravaló"-ban is részesültj nagyobb ünnepek - karácsony, húsvét - alkalmával pedig ajándékot vagy pénzt adtak neki jutalomképpen. Lakása nem közös konyhás: egy szobából, konyhából és kamrából állott a kastélyhoz közel, ennek keritésén belül. b. ) SZOBALÁNY - Hasonló feladatkört látott el az uraság női tagjainál, mint az inas a férfiaknál. A szobák kitakarítását, elrendezését azonban a szobalány végezte mindkét nembelieknél. Küldönc-szolgálatot a szobalány nem teljesített, ehelyett végzett takarítási többletmunkát. Munkaideje az inaséval volt megegyező. Ugyanúgy fogadta a vendégek női tagjait, mint az inas a férfi vendégeket. Bérét nem konvencióban, hanem készpénzben kapta meg. 1935-ben egy 19 éves korban lévő szobalány 16 pengőt kapott havonta és teljes ellátást. Karácsonykor és húsvétkor pedig ajándékot adtak: pl. lepedőt, ágyneműt, néha még pénzzel is megtoldták. A szobalány mindig leánykorban lévő fiatal nőszemély volt, igy részére nem kellett lakásról gondoskodni. Rendszerint egyik majori cselédnek a lányát vitték fel a kastélyba , s ez egyúttal nagy kitüntetést is jelentett a családja számára. c. ) SZAKÁCSNŐ - A kastély urainak izlése szerint látta el a sütés-főzés munkáját. Rendszerint ugy tanult bele a "szakácsmüvészet"-be, s végezte el az úrnőjétől kapott feladatát. Mindig az úrnő állította össze a napi menüt, ezért reggelenként megjelent nála, amikor megkapta az egész napra szóló eligazítást. A szakácsnő leggyakrabban élettapasztalattal rendelkező asszony volt, kit urai megbecsülésben részesítettek. A kastélyban kapott lakást is. Nálunk két szoba, konyha, kamra, éléskamra volt a lakásilletménye. - A szakácsnő és családja teljes ellátásban részesült a kastély konyhájáról. Készpénzben az 1940-es években 60 pengő juttatása volt, s ehhez 1200oöl föld termését szállították lakására. A 60 pengőt havi fizetésként kapta meg. Munkaideje szinte naponként változott. Attól függött, milyen volt a vendégjárás. A vendégeskedő napokon nagyon kitolódott, még sokszor éjfél utánra is. Ha pedig hideg vacsorát rendeltek vagy pedig urai mentek el valahova, akkor már a délutáni órákban megszűnt a munkája. A közönséges napokon reggel 6 óra tájban látott hozzá a reggeli előkészítéséhez, este pedig nyolc órakor végzett a vacsoráztatás sal. Napközben mindig akadt egy-két szabad órája, mikor a saját ügyeit intézhette el.
