Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe - Az uradalom népének munkaköre

lük. A kőműves akkor felelt meg, ha sablonok segítségével cementkés zités eket, cementgyürüket, cementvályukat is el tudta készíteni. Az iparosok, különösen fiatalabb korukban sokszor változtatták munkahelyüket, akárcsak a cselédek. Keresték ők is a jobb munkakörülményeket, s magasabb bért fizető uradalmakat. Az uradalmak iparosaira szintén jellemző volt a nagy család, sok gyermekkel. Ezért is nőttek a nagygazdaságokhoz egész életükre, s nem tudtak innen önálló iparossá felemelkedni. A nagy család mellett nem gyűjthettek akkora tőkét, hogy saját szerszámokat vásárolhassanak, saját műhelyt nyithassanak, igy egész életükre "más szolgáivá" váltak. Munkaidejüket a nap kelte és a nap nyugta határozta meg. Ezért nyáron 14-16 órát, télen pedig 10-12 órát dolgoztak. Ezt a hosszú munkaidőt a reggeli, ebéd és az uzsonnaidő szakította meg, melyek időtartama: 1/2 - 1 - 1/2 óra volt. Ezt az intéző nagyon sokszor ellenőrizte, nem nyújtják-e meg. A kovácsok lovakat, ökröket patkolták meg, az ekéhez a laposvasat élesítették, a szekereket megvasalták, zárakat javítottak, keréksineket húztak fel, lakásoknál vasalási munkát végeztek. A bognárok szekerek kerekeit, oldalait és egyéb alkatrészeit készítették. Kifaragták a hosszú szekér oldalait, nyújtóját, szerszámok nyeleit, az ügyesebbek még egyszerűbb asztalos munkához is értettek. A kőművesek a lakásokat, műhelyeket, istállóépületeket, ólakat javították. Űj épület elkészítése nem az ő feladatuk volt. Kerítéseket állítottak fel előregyártott elemekből. A szíjgyártók a lovak szerszámait javították, illetve uj szerszámokat is készítettek. A háború idején, mikor a lovak nagy részét a frontra vitték, az uradalom a szíjgyártónak felmondott, mert nem fizetődött ki a tartása. Az iparosok életszínvonala magasab-b szinten állott, mint a cselédeké. Ezt az iskolás korú gyermekeiken is észre lehetett venni, mert jobban öltözködtek, s a hiányzásaik sem voltak gyakoriak. Több uradalmi iparost ismertem, akik taníttatni tudták gyermekeiket. Többen végezték el a polgári iskolát, sőt néhányan tanítói oklevelet is szereztek. Az iparos családok egymással összejártak, barátságot kötöttek, mely egy kissé kizökkentette őket az egyhangúságukból. Ez a barátság azt eredményezte, hogy a majorból ki mertek mozdulni, s a falu népével is szorosabbra fűzték kapcsolataikat. Ez azt is eredményezte, hogy fiaik falubelieket vettek el feleségül, illetve leányaik falubeliekhez mentek férjhez. A tanulás, a velejáró magasabb műveltség megszerzi ó