Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe - Az uradalom népének munkaköre

kellett néznie még akkor is, ha az urai szóltak hozzá a hátul­só ülésről. Vendégségbe menve a cifra egyenruháját öltötte fel, mely nyáron vékonyabb anyagból készült, a téli pedig posztóból. Mindegyik fajtához tartozott egy zsinóros kabát cifra, nikkele­zett gombokkal és egy, ugyancsak zsinóros nadrág. - Az ünne­pélyes alkalomhoz illóen két fajta kobak is tartozott az öltözék­hez: az egyszerűbb minden diszitéstől mentes volt, mig az ün­nepélyest körben szalaggal, a tetejét pedig hosszában tollakkal diszitették. - A parádéskocsis egyenruháját Budapestről hozat­ták a libériás üzletből, ahol méretre készitették el. A téli öl­tözékhez tartozott egy kékes szinü cifra szür. Mikor a szomszéd urasághoz hosszabb időre mentek, a parádéskocsis kifoghatta a lovakat és a vendégistállóba köthet­te be azokat, maga pedig a konyhán várakozhatott, ahol őt is megvendégelték. Ha pedig rövidebb időre érkeztek, akkor a kas­tély körül vagy a kastélyhoz közeleső uton jártatta lovait ugy, hogy az uraság megjelenését azonnal észrevehesse. Leggyakrabban az intéző vette igénybe, hogy kocsikáz­zon vele a mező megszemlélésére vagy elvigye hivatalos ügyei­nek elintézésére a községi vagy járási vezetőkhöz. Ilyenkor azon­ban a zsinór nélküli ruháját öltötte magára. Bokor Ernő csak 29 éves korában lett parádéskocsis, tehát 14 évig kellett beletanulnia azon követelményekbe, melyek alkalmassá tették a parádéskocsisi állás betöltésére. Ekkor is csak a véletlen segitette, hogy átvehesse a "francia gyeplő"­ket. Az eset pedig nagyon is jellemző, mit tartottak az urasá­gok modortalanságnak. Egyik reggelen a gróf a postára készülődött, s kiadta a parancsot a befogásra. Elinduláskor azonban szerepet cseréltek, a gróf ült a bakra, a kocsisa helyére, igy ő hajtotta a lovakat, a parádéskocsis pedig hátraült, ahol máskor az uraság foglalt helyet. Most is kihúzott felsőtesttel kellett ülnie, ugy, mintha a bakon ült volna. A gróf bement a postára a levelekért és az újságokért, melyeket a hátulsó ülésre helyezett az összehajtott pokróc alá. Hazafelé a kocsis elfeledkezhetett az előirt szabá­lyokról, útközben elővette az egyik újságot és olvasni kezdett. Igy vágtattak hazafelé, s a kocsis még a csodálkozó tekintetek­re sem ügyelt. A kastélyba érve a gróf ki sem engedte fogni a lovakat a parádéskocsisnak, azonnal felmondott neki. A felmon­dási idő alatt a béresek között dolgozott, s negyedév múlva tá­voznia kellett az uradalomból. Igy lépett elő Bokor Ernő a "ros­veiterségből" parádéskocsisnak.

Next

/
Thumbnails
Contents