Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe - Az uradalom népének munkaköre

bői bizonyos százalék. - Ezenkivül szabad sertéstartás is megillette. 3. GAZDA - Közvetlenül a major népéhez tartozott, de a cselédek felett álló személy volt, aki maga nem dolgozott, hanem irányította a mezőn, az istállóban dolgozókat. O közvetítette az uraság, illetve a gazda parancsát a vezetésére bízottaknak. Szerepköre, feladata szerint többféle beosztású gazda is működött a majorban. a. ) URADALMI GAZDA-nak nevezték azt, aki a mezőn, általában a növénytermesztésben dolgozókat ellenőrizte. Ezt a munkáját olyan pontosan, lelkiismeretesen végezte, mintha a saját birtoka felett őrködne. (Csak ezt a tipust ismertem, s ilyeneknek mutatták be maguknak, a cselédeknek az elbeszélései is. ) b. ) BÉRESGAZDA - A lovas és az ökrösfogatok munkáját irányította, ugyanakkor az állatok ellátására, gondozására is felügyelt. c. ) TEHENES GAZDA vagy GULASGAZDA - A tehenek gondozására, etetésére, a borjak szakszerű ellátására ügyelt, továbbá irányította a tejtermék feldolgozását, eladását, elszállítását. Tulajdonképpen a gazda volt az uradalom lelke, bármelyik feladatot is látta el. Az uraságot, az intézőt mindig teljes joggal helyettesíthette, s az ő lelkiismeretes munkájától nagyban függött az egész gazdálkodás sikere. Alkalmazói meg is fizették a fáradozását azzal, hogy jóval magasabb konvenciót kapott a cselédekénél, lakása pedig teljesen különállóit a majori dolgozókétól. Ez utóbbit megbecsülése legszembetűnőbb jelének tekinthetjük. Változhattak az uraságok, az intézők, a lelkiismeretes GAZDA mindig maradt. Ismernie kellett beosztottjai gondját, baját, de figyelte a munkához való viszonyukat, s sokszor az ő "kegyétől" függött a cselédek sorsa. Ha valakinek a munkájával nem volt megelégedve, annak menthetetlenül távoznia kellett a majorból. A GAZDA fontos szerepére mutat rá a következő szólásunk: "Gazda nélkül csinál számadást. " Az uraság rendszerint a gazda segitségével szokott tájékozódni a munkák állásáról, vagyona helyzetéről. A szólás arra az uraságra utal, aki nem hallgatja meg a fontos szerepet betöltő alkalmazottját, s egyedül határoz sorsdöntő kérdésekben. Mai átvitt jelentése: - Éppen annak az embernek nem hallgatják meg a véleményét, aki legjobban érti a dolgát.