Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)
CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe - A majorok népének bére
A MAJOROK NÉPÉNEK BÉRE Mikor a CSELÉD szó fogalmát vizsgáltuk, megállapítottuk, hogy a CSELÉD a földbirtokosnál, nagyobb gazdánál dolgozó, hosszabb időre, rendszerint egy évre szegődött mezőgazdasági bérmunkás. Ennek alapján tehát a cseléd a gazdaság körül személyes és folytonos szolgálatot végzett, s a szerződésben meghatározott időtartamon át munkára kötelezte' magát, amelyért bért, fizetést kapott. A mezőgazdasági cseléd kereseteként csak a családfő bérét számították, mely egyben a család életszínvonalát is meghatározta. Az uradalomban dolgozók bérét azonban nem egységesen, nem azonos formában adták ki, igy a bérezésüket tekintve több kategóriába sorolták a nagybirtok munkásait. a.) Konvenció s cselédek: a majorok legnagyobb létszámát alkották. Bérük legnagyobb részét természetben - konvencióban - kapták meg, s csak nagyon elenyésző hányadát pénzben. Az egész országban általánosan elterjedt ez az alkalmazási mód, azonban a konvenció összetételében és mennyiségében kisebb-nagyobb eltérések mutatkoztak. Ez uradalmanként, vidékenként, tájegységenként változott. A konvenció mennyisége legfeljebb egy hat tagu család alapvető életszükségletét fedezte. Ezért volt gyakran az az áldatlan helyzet, hogy a nagycsaládosok gyermekei gyakran éheztek addig, mig a nagyobbak azt az életkort el nem érték, hogy elszegődhettek napszámosnak vagy az állatok mellé kisbojtárnak, kisbéresnek, ostoroscselednek. Ez attól fügött, melyik feladat elvégzésére érezték alkalmasnak magukat. Sok helyen a természetben kiadott konvenció nem felelt meg a kívánalmaknak, mert pl. tisztítatlan gabonát mértek, mely nek értéke nem érte el az előírtakat, mivel a minősége nem felelt meg a kívánalmaknak. E fondorlattal tetemes kár érte a cse lédet, mert igy a malomban nem kapta meg a kivánt mennyiségű lisztet.
