Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Két nagybirtok helyzetéről (a büki és a tormáspusztai uradalom) - A tormáspusztai uradalom - A kastély épülete a századforduló idején

A századforduló idején kevés uradalomban lehetett meg találni az iskolát. Bauer Ottó erről is gondoskodott. A tanköteles gyermekek száma 1901-ben 24, az ismétlőiskolásoké 9 volt. A gazdaságról fennmaradt irások arról tesznek említést, hogy a gazdaságban az 1900-as évek elején a beteg cselédek ingyenes orvosi kezelésben és gyógyszer-ellátásban része sültek. A valóságban azonban az orvos, aki a közel 7 km-re fekvő Csepreg községben lakott, ritkán látogatott ki a pusztára, a beteg cselédek pedig nem tudták megtenni gyalogosan ezt a hosszú utat az orvosi rendelőig, igyhát a pusztai javasasszonyok minden háborgatás nélkül végezhették munkájukat. Az uradalom a kapásterületek, különösen a cukorrépa, a kukorica növelés miatt, sok, ideiglenes munkást foglalkoztatott. E munkák nagy részét napszámosok végezték el napszámért, mig az aratást és a répaszedést leginkább szakmány ban teljesítették, vagyis a végzett munka mennyisége szerinti bérben. A legtöbb munkát minden esztendőben a cukorrépa meg munkálására forditották. Ezeken kivül az ideiglenes munkást alkalmazott az uradalom az árkok ásásánál, ezek kitisztításánál, a trágyázásban, a takarmány kaszálásánál és a behordásánál, az őszi betakarítás munkáinál. A századforduló idején a gazdasági cselédek száma 36 volt, mely annyit jelentett, hogy száz kat. hold szántóra négy állandó munkás jutott. Ez a gazdaság kiterjedéséhez viszonyítva kevésnek látszott. Ez azonban csak azért volt így, mert a gazdaság bármikor könnyen szerezhetett ideiglenes munkásokat. A birtok közeli fekvése a büki cukorgyáros, éppen a cukorrépa kiterjedt termesztésével kapcsolatban igen belterjes gazdálkodást folytatott. A cukorrépa termesztése szorosan öszszefonódott az állattartással, azért ennek előnyeit a többi termelési ágban is igyekeztek kihasználni. A cukorrépa mellett a piacon nagy szerepet játszottak a gabonafélék, az állathizlalás, - ez inkább a szarvasmarha vonalán - és az állattenyésztés. A földművelésben a szántóterület - 20-20 %-át őszivel, tavaszival és takarmánynövénnyel, a 40 %-át pedig kapásnövény nyel vetették be. Gabonát gabona után csak a legritkább esetben vetettek, kivéve a zabot, amely az árpa után is jól szokott sikerülni. Evenként a szántóterület 20 %-a részesült istállótrágyá ban, mellette azonban a műtrágyát is széles körben kezdték fel használni, igy a talaj táperejét kellő egyensúlyban tudták tartani.