Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Két nagybirtok helyzetéről (a büki és a tormáspusztai uradalom) - A tormáspusztai uradalom

A TORMÁSPUSZTAI URADALOM A birtok eredetileg néhai gróf Jankovich Izidor, Sopron vármegyei közel 7000 kat. holdas uradalmának egy részét képezte, aki ezen ingatlanát 1857-ben négy gyermeke között osztotta fel. Közülük azonban az egyiknek örökösei 1864-ben eladták Tormási Bauer Ferencnek, kinek elhunyta után fia: Bauer Ottó örökölte és vette át a birtokot 1886. július hó 1-én, miután az iskolai tanulmányait elvégezve, 14 évet töltött atyja oldalán, közben a mezőgazdaságot gyakorlatilag elsajátította, mig önművelés útján pedig a szükséges elméleti szakismereteket is megszerezte. Az új tulajdonos a gazdaságát takarékosságból kifolyólag saját maga vezette, irányította, s csak számadásainak elvégzésében segítette az általa fenntartott iskola igazgatója. Bauer Ottó egyúttal a Sopron vármegye törvényhatósági bizottságának volt tagja és egyben a vármegye gazdasági egyletének elnöke. A birtok a valamikori Soprori vármegye déli részének azon a táján feküdt, ahol a "Nagyerdői orom" és a Repce folyó által határolt, termékeny lapály az Alpok magyarországi kiágazásának végső nyúlványait elérte. A terep nem teljesen sik, néhol hullámos, kisebb dombokkal tarkított. Az éghajlata általában mérsékelt. A csapadék eloszlása az év folyamán arányos, talán az őszi hónapokban esik le a legtöbb eső. Az aszályok nem sok kárt okoztak a gazdaságA talaj jó minőségű, televényes vályog, a birtok északi részén több helyen kvarchomokos, a déli része felé fokozódó humusztartalommal. A feltalaj vastagsága általában 30-60 cm között váltakozik, egyes helyeken azonban már 20 cm mélységben elérhető az altalaj. Az altalaj a televényesebb részek alatt márgás agyag, homokosabb részek alatt vöröses agyag. A birtoknak természetes határai nincsenek, közvetlen szomszédjai keletről Makkoshotyka, Alsószopor, délről Lócs és