Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Két nagybirtok helyzetéről (a büki és a tormáspusztai uradalom) - A büki uradalom

tinát, s vele együtt a Jankovichok büki birtokrészét is örökölte. Ok vették meg a Felsőbüki Nagy család nagyon szép barokk kastélyát, mely e stilusban épült kastélyaink legszebbike közé tartozik ma is. Ekkor vették meg a felsőbüki falurész ellenkező végén fekvő majort is, melyet ALSÓMAJOR néven ismernek a bükiek. A barokk kastélyt 1966-72. az Országos Müemlékfelügyelőség hozta rendbe, s 1972-től kezdve a Vas megyei Idegenforgalmi Hivatal szállodát rendezett be, s nagyon jól szolgálja a 60-as években kiépitett gyógyfürdő vendégeinek elhelyezését. A cukorgyár felépítése után a Felsóbükiek birtokát a cukorgyári tőkések vásárolták meg, mig a Markovichok kezére jutott földeket előnyös feltételek mellett bérbevették. A mult század 70-es éveitől kezdve tehát a cukorgyár kezelte a büki uradalmat, amely a vásárolt és bérelt birtokkal együtt 1902 kat. holdat tett ki. A tőkések nagyon sokat áldoztak gazdasági fejlesztésére. Nagyon sok épületet emeltek ebben az időben: cselédlakásokat, istállókat, magtárakat. Mindent korszerűen igyekeztek elkészíttetni. Ezek az épületek és a régi Markovich-majorban lévők együttesen alkották a FELSŐMAJOR-t, mely körülvette a kastély épületét és parkját. Ez a majori rész közvetlenül csatlakozik a falu felső végéhez. Az emiitett két majortól teljesen különállóan feküdt még egy cselédlakás, a felsőbüki falurészen, az un. NÁDASHÁZ. Az emiitett ALSÓ- és FELSŐMAJOR kb. 800 méter távolságra esik egymástól. Az előbbi gazdasági épületben helyezték el a juhállományt, mig az utóbbi épületeiben a szarvasmarhákat, lovakat és a sertéseket. Miután a cukorgyár 1917. március 12-én leégett, az utána következő esztendőkben a tőkések fokozatosan leépítették a mezőgazdasági üzemegységeiket is. Igy került sor 1925-ben a büki uradalmuk felszámolására. Még a múlt században bérelt, az akkor Markovich-családi birtok időközben nősülés révén a gróf Szapáryak kezére került. (Markovich László, szül. 1846. , és gróf Wurmbrandt Mária, szül. 1855., házasságából született Markovich Máriát gróf Szapáry György vette el feleségül.) A cukorgyár a saját tulajdonában levő birtokrészét, kb. 800 kat. holdat eladta, melyet Csepreg és Bük község parasztjai, valamint a Szapáry-család - kereken 100 kat. holdat - vásároltak meg. A Szapáry-család 1925-től kezdve tehát önállóan kezdte el a gazdálkodást 1038 kat. holdnyi területen. Az uradalom kb. felesen Bük és Csepreg községek határában összefüggően feküdt.