Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - A tormáspusztai uradalom cselédje

Télen még kukoricaszárral füthettünk, melyet szintén lopnunk kellett az állatok takarmányából. Nemcsak a tüzelő kiadásával volt bajunk, hanem a konvenciógabona járandóságával is. Ezt sem kaptuk meg időben. Sokszor hetekig tartott, késett a kimérése, pedig már ott álltunk liszt nélkül. A szerződésben kikötött munkabérünket nem fizette ki a Skublics uraság, pedig éppen az hanyagsága és nemtörődömsége miatt embertelen körülmények közé jutottunk. Az idősebb cselédek visszasírták az öreg uraság idejét, amikor a jó termő esztendőkben még többet is adtak konvenciónál. Mi sem maradtunk ám ilyenkor tétlenül: béresek, kocsisok összebeszéltünk, addig nem fogunk be, mig meg nem kapjuk az esedékes konvenciónkat. Az uraság ismét csak a csendőrökhöz fordult, amelynek az lett az eredménye: ki kellett adni a járandóságunkat. A végén már a csendőrök is velünk szimpatizáltak. A Kraft tiszthelyettes mindig arra kért engem, csak összetűzésre ne kerüljön sor az urasággal, mert akkor nekik bele kell avatkozniuk. Az uraság felfogása az volt: A cseléd minél rongyosabb, annál könnyebb vele bánni! Arról azonban megfeledkezett, hogy nagyot fordult a világ, és a cselédek is követelik emberi jogaikat. A legközelebbi szólitáskor, Szent Mihály napján bejelentettük vagy öten is, elmegyünk az uradalomból. A következő esztendőben, 1941-ben a január elsejét Sajtoskál községben, a Losonczy-uraságnál kezdtem el. Az itteni helyzetemet nem is lehet összehasonlítani a tormáspusztaival. A konvenciót pontosan, az előirt időben kiadták, sőt még hizódisznót is kaptam az első esztendőben. Az uraság itt nem nagyon szólt bele a gazdálkodásba, az "Atyaisten" a gazda volt. Aki megtette a kötelességét, nem háborgatták. Szerencsére, megszabadultam a katonaságtól. Az én korosztályom nem esett bele a bevonulók közé, igy itthon maradhattam. Közben azonban romlott a helyzetünk. Az iparcikkek ára folytonosan emelkedett, de a mezőgazdasági árak maradtak. Sőt a konvenciókat is igyekeztek leszorítani. Nálam erre nem került sor, de ahol kevesebb volt a gyermek, a kenyérgabonából kevesebbet adtak ki. Az egyre növekvő behívások miatt egyre kevesebb lett a dolgozók száma. Ezt a hiányt a munkaidő felemelésével igyekeztek enyhíteni. Most aztán igazán látástól vakulásig tartott a munka. A munkahiányt a gyermeki munka igénybevételével igyekeztek megoldani. A cselédgyermekek legnagyobb része az iskolábajárás helyett a mezőre ment dolgozni. Egyrészt az erőszak-