Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - A kilencgyermekes cselédasszony

VASÁRNAP: zöldségleves. Apróra vágott petrezselymet és sárgarépát zsíron megpirítottam, majd felaprózott petrezselyem zöldjét hozzátéve piros paprikával ízesítettem. Ezt megsózva, vízzel felengedtem. A húsleves izével vetekedett. Sóska - vagy spenótfőzelék. Ha volt, szalonnát pirítottam rá. - Néha valamilyen szalagális süteményt is sütöttem, olyant, amelyik kiadós volt. A kenyeret egy különálló konyhában lévő kemencében sütöttem. Annak ellenére, hogy két kemence is volt benne, sokszor még éjjel is sütni kellett, ha azt akartuk, hogy ránk kerüljön a sor. Volt olyan nap, mire a család felébredt, már kisült a kenyér. A körzetünkhöz tartozó 25 család között sokszor veszekedés tört ki a sütés sorrendjének megállapításakor. Szerencsére a civakodás, a harag nem sokáig tartott. Egy-egy kenyér súlya négy-öt kg között lehetett, s ekkora kenyérből hetenként tizennégyet sütöttem - két alkalommal hetet-hetet. Mindennap két kenyeret szegtem meg, de sokszor még ez sem volt elég. Nagyon-nagyon beosztottam a lisztet, hogy egyik fertától a másikig kitartson. Amíg a nagyobb gyermekek közül nem keresett egy sem, addig alig-alig jöttem ki vele. Az osztás napján a kiadott gabonát azonnal a szekérre rakták, s az uradalom kocsija a malomba szállította, megőrletésre. Aki nem tartott disznót, az a korpát otthagyhatta a malomban, s helyette a molnár harmadáért lisztet adott. A gondunkat a betegség is növelte. Gyermekkoromban orvos csak Szombathelyen volt, akinek kihozatása nagyon sok pénzbe került. Ezt pedig nem birta el a mi keresetünk. A majorokban mindig akadt egy-egy asszony, aki megadta a maga tanácsait a gyógyításra. Még iskoláskorú gyermek lehettem, az egyik lábammal beleléptem a vasvillába. Tercsi néni - igy hívták a mindenttudó asszonyt - a lábamat kiszivatta vizzel, vagyis sokáig a vizbe kellett tartanom, majd egérfarku füvet nyersen összezúzott. Az összezúzott fü nedvét csöppnyi zsirral keverve, a sebbe nyomkodta. Egy hét múlva rá tudtam állni a lábamra. Egy másik alkalommal sebes lett a lábam. A sebek sehogyan sem akartak elmúlni, sőt mindig tovább terjedtek. Erre utifüvet használt. Az utifü lapos levelét a kés nyelével megtörte, s igy nedvesen a sebre rakta. A már hetek óta meglévő sebeim hamarosan meggyógyultak. Ennek ellenére sokszor kellett az orvos a majorban. A kihozatalához az intéző engedélyére volt szükség. Mikor kislányom a torokgyíkban megbetegedett, kocsit kértem az intézőtől,