Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - A kilencgyermekes cselédasszony

vettünk. A kézben levő kavicsot feldobtuk magunk előtt a levegőbe, ezalatt, mig az a levegőben volt, a földön lévők közül egyet fel kellett kapni, de a levegőben lévő is a marokba kerüljön. Utána ezt a kettőt dobtuk fel, s egyet a földön lévőkből kellett felkapni a feldobott kettővel együtt. Ezt addig folytathattuk, folytathatta a játékos, mig mind az öt a kezébe nem került. Ha az elkapás nem sikerült, a társa játszhatott tovább. Amikor mind a négyet sikerült a marokba összegyűjteni, az ötödikkel összefogva feldobtuk a levegőbe mind az ötöt, melyeknek a kiforditott kézfejre kellett visszaesni. Az lett a győztes, akinek legtöbb kavics állott meg a kézfején. Mi lányok is golyóztunk, de nem pücköléssel, mint a fiúk. A boltban vett golyókkal játszottunk. Egy sima területen lyukat vágtunk és erre a lyukra guritottunk. Akinek nem sikerült beletalálnia a lyukba, az otthagyta a golyóját, majd a következő guritott. A lyukba találó a kivül maradott golyókat is elnyerte. Az iskolából való kimaradás után mi lányok is elmentünk munkába, az uradalomba, ahol napszámot fizettek, de kevesebbet, mint a fiúknak. A fiúk fizetésének csak háromnegyed részét kaptuk meg. Nem szólhattunk, mert abban az időben ez volt a szokás. Pedig sok fiún túltettünk a munkában. Résztvettünk az egyezésben, kapálásban, szénagyüjtésben, magrépa sarlózásában, krumpli-, kukorica- és répaszedésben. Egész évben, tehát mig a földön munka akadt, foglalkoztattak bennünket. Mi, cselédgyermekek nem vehettünk részt az aratásban, mert az aratás munkáját minden esztendőben a falubeli zselléreknek adta ki az uradalom. Ok ezalatti időben megkeresték az egész évi kenyérrevalót. Mig azok arattak, mi kapáltuk a répát, a kukoricát, mert a jó uradalmakban háromszor is elvégezték ezt a fontos munkát. Serdülő lánykoromban elmentem szógányi a falunkbeli zsidó boltoshoz, ahol két évet töltöttem el. Gazdám nagyon megbecsültek, elmondhatom, életem legszebb idejének tartom ezeket az éveket. Itt kezdtem el gyűjteni a stafirungomat. Nem adtak nagy fizetést, de ehettem, ihattam annyit, amennyit akartam és még az ünnepnapok idején ajándékokat is kaptam. E két év alatt megvettem az ágynemüket, a tollal együtt, felruházkodtam, törülközőt, konyharuhát, alsónemüket beszereztem. A fiatalok abban az időben is sok bált, mulatságot rendeztek. Mi, leányok csak akkor mehettünk el a kocsmába, ha a legények értünk jöttek. Az ablakok mögül figyeltük, mikor térnek be a legények az udvarunkra. Mikor édesanyánk megengedte, hogy