Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - 1945 után

szintén ökör jutott. Ezt elcseréltem a tehenemmel, s kaptam rá még egy bikaborjut. E csere lehetővé tette, sógorommal kialakitottunk egy ökörfogatot. Szekeret, ekét, boronát gazdáktól cseréltem gabonáért, hiszen ebből bőségesen rendelkeztem. A következő évben már tehenet is tudtam szerezni. Igy gyarapodtam lassan, de biztosan. 1948 nyarán két tehenem és egy lovam, meg még két növendékem képezte állatállományomat. Istálló sem esett messze tőlünk, mert a lakásunk folytatásában lévő gazdasági épületet kaptam meg néhány társammal együtt. Az uradalom idejében itt tartották a hizásra beállitott ökröket, a göbölyöket. Három évi gazdálkodás állt már mögöttem, s teljesen magaménak éreztem a földet, melyet nagy szorgalommal műveltem meg. Megfeszített erővel dolgoztunk, de nem panaszkodhattunk, mert megtermeltük a szükségeset, nem kellett szűkölködnünk. Irányitást is kaptam az egyik középparaszttól, aki mindenben segített és jó gyakorlati tanácsokat adott, mit, s hogyan kell elvégezni. Lassankint belejöttem a gazdálkodásba, e tekintetben is önálló lettem. Évről-évre erősödött a kis gazdaságunk, melybe a feleségem és gyermekeim is besegítettek. Kora reggeltől késő estig dolgoztunk, de most már magunknak, s munkánknak hamarosan élveztük az eredményét. A két leányt taníttatni tudtam, amely abban az időben igen nagy dolognak számított egy cselédember családjában. 1948-ban tehát nagyot változott körülöttünk a világ, s ebben a helyzetben nem féltem sem én, sem társaim attól, hogy a volt tulajdonos visszaveszi a földeket. Egy másik jelenség aggasztott mindnyájunkat, a volt cselédeket. Hirek terjedtek a kolhosz megalakításáról, s ezt a gondolatot nem tudtuk elfogadni, magunkévá tenni. Nem ismertük a lényegét, de elutasítottuk: Nem akarunk ismét cselédekké lenni! - hangoztattuk minden fórum előtt. Hamarosan jött is a valóság, a híreket követték a tettek. Propagálták közöttünk a közös gazdálkodásra való áttérést, s ismertették ennek előnyeit. Ez jobb lesz, mint az egyéni gazdálkodás! Közösségben az erő! Ez az út a jövő útja! Lépj be a közösbe, többet aratsz! - Ilyen és ehhez hasonlókkal igyekeztek bennünket meggyőzni az új gazdálkodás előnyeiről. Most aztán igazán nem tudtuk, melyik a valóság. Alig két évvel ezelőtt az egyéni gazdálkodásról hirdették ugyanezt. Akkor szétoszlatták jól induló közösségünket, ma pedig ismét össze akarják hozni. Mindannyian bosszankodtunk, az elmúlt két esztendő-