Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe

Ma már több, mint negyedszázad távlatából tekinthetünk vissza arra a felbomlott társadalomra, melyben a CSELED-ek adták a mezőgazdasági proletariátus nagy többségét. Ok, a puszták, a majorok népei áldozták fel életük egészét azért, hogy ebben az országban a kiváltságosoknak nagyobb kenyerük legyen, ugyanakkor nekik ebből a verejtékkel megszerzett kenyérből csak morzsa jutott. A cselédség teljes kialakulása az 1848-as szabadságharcot követő időkre tehető. Az 1848-as törvények biztosították a jobbágyság felszabadulását anélkül, hogy föld is jutott volna a kezükre. így jött létre a földtelen rétegből a cselédség, kik a jövedelmező kapitalista majorsági gazdálkodásra áttérő földesúri birtokokon találtak munkaalkalmat. A falvaktól távoleső, vagy a falvaktól elkülönülő majorokban teljesen elzárt rétege lett a magyar társadalomnak. Eletük hozzátapadt a majorok elmaradottságához, ahol szüntelen nehéz munkában, nagy szegénységben, a kulturális lehetőségektől teljesen elszigetelve csak a legminimálisabb szociális körülmények és egészségügyi feltételek biztosításával tengették életüket. A cseléd egész élete, munkája mindig egy-egy gazdához kötődött, s ettől a gazdától függött életkörülménye, megélhetésének színvonala. Éppen ezért nem csodálkozhatunk azon, hogyha nem tetszett neki valami vagy nem találta meg számítását, vette a "sátorfáját", kereste az emberségesebb gazdát. így nem volt ritkaság, hogy évenként is változtatta munkahelyét. A cselédnek a gazdához való kötődését, a kettejük között kialakult viszonyt, társadalmi helyzetet már a mult század második felében törvénybe foglalták. Ennek egyik pontja kihangsúlyozta, hogy a cseléd szolgálatba lépésekor a gazda háznépének tagjává válik. E jogi kifejezés azonban nem a cseléd egyenjogúságát igyekezett kihangsúlyozni, hanem éppen a gazdától való személyes függésére, a neki szóló feltétlen engedelmességre mutatott rá. A cselédség a kapitalizálódó Magyarország társadalmában azt a teljesen különálló réteget képviselte, amely helyzetében, munkaviszonyában még mindig a feudális társadalom maradványait hordozta magában. Ezt a maradványt őrizte meg a felszabadulásig a cselédszerződés. Ebben sok pont utalt a cseléd szabadságának korlátozására. Ilyen pl.: "A cselédnek sem ünnep-, sem vasárnapokon, annál kevésbé munkanapokon szolgálati helyéről engedelem nélkül távoznia nem szabad. "