Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - Az apa nélkül maradt család

amikor megtelt, a föld végére vitték ki, ahol kupacokba öntötték le. Ezért napszámbért fizettek, a szokásos 40-80 fillért. Amint az előzőkben emiitettem, édesapám halála után családunk sorsa összefonódott Mária nővérem udvarlójának, majd később férjének, Darázs Józsefnek sorsával. Nekem, az alig tizenhat esztendős legénykének nem adott az uradalom külön lakást, igy kénytelenek voltunk anyámmal együtt, sógorommal együtt lakni. O sem mehetett szüleihez, mert azokkal meg a sógorom bátyja és nővére élt együtt. Egy szobában három család! ! ! Lipárton dolgoztunk akkor, ahol én a növendékmarhák mellett dolgoztam, sógoromat pedig a disznók mellé tették. O erre a munkakörre nem szivesen vállalkozott, mert eddigi életében mindig a marhák mellett töltötte idejét. Hiába kérte áthelyezését a kedvelt munkahelyre, kérését nem teljesitették. Mivel vele együtt éreztem, csak az adandó alkalmat vártuk, hogy e kényszerű munkahelytől megszabaduljunk. Szent Mihály napja előtt bejelentettük az intézőnél szán dékunkat: el akarunk innen menni. Az intéző nagyon kötekedett, nem akarta kiadni cselédkönyvünket. Végre kötélnek állt, de az zal a biztatással nyújtotta át a könyveket: Mehettek akárhová, úgy sem fogadnak fel benneteket sehol sem! Igy is lett. Hiába jártuk az ajánlott munkahelyeket, Szombathelytől Szentgotthárdig, nem tudtunk elszerződni. Soksok helyen megfordultunk, ahol szükség lett volna munkaerőre, de mikor a cselédkönyvet elkérték tőlünk és belenéztek: Már betelt! - kaptuk az elutasitó választ. Valami jelet tehetett könyvünkbe az intéző, azért nem alkalmaztak bennünket. Három napi vándorút után eredménytelenül tértünk haza. Az intéző kérkedve jelentette ki: Ugye megmondtam, ne menjetek sehová se, mert nem fogadnak benneteket! Nem nyugodtunk bele a sikertelenségbe, s újabb három napi szabadságot kértünk. Elhatároztuk, ha a fene fenét eszik is, de itt nem maradunk. Bementünk a jóindulatú gazdatiszt ismerősünkhöz, s elmondtuk panaszunkat, előadva kérésünket. Megigérte segitségét, s igy nyugodtan tértünk vissza Lipártra. - Harmadnapra megjelent az új gazdánk, aki azonnali belépéssel át is vett bennünket. Új munkahelyünket a burgenlandi Rohoncon jelölte meg, s mi ezt örömmel elfogadtuk. Szent Mihály napján jött a szekér értünk, s még aznap el is indultunk. Felleltározták értékeinket, mert a határon csak igy mehettünk át. Közben egy kis zökkenő akadt, az anyadisznó a leltározás után malacozott meg.