Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - Az apa nélkül maradt család

életet válassza. Igy kerültem hat éves koromban, 1910-ben Vasszécse'ny községhez tartozó LESVAR majorba, melynek ak­kor egy zsidó bérlő volt az ura. Ezzel megkezdődött életem vándorlása, de a kapcsolatom is megszakadt szülőfalummal. Ezután ott lett az otthonom, ahol munkára alkalmaztak. Ez hozzátartozott a cselédek életéhez, nekem is ezt adta a sor­som. Innen, Lesvárról jártam iskolába a távol fekvő Vas­szécsénybe. Az uradalom nem adott segítséget a bejáráshoz, igy gyalog tettük meg a hosszú utat. Nagyon jól emlékszem a zimankós, téli napokra, mikor egymás kezét fogva mentünk árkon-bokron keresztül, hogy el ne tévedjünk, el ne hagyjuk egymást. Néha a szülők jöttek értünk felváltva, s kisértek ha­za bennünket. A kis csizmánkban tapostuk a havat vagy dagasz­tottuk a sarat, de csak akkor hiányoztunk az iskolából, mikor betegek voltunk. Három év múlva TAPLANYSZENTKERESZTRE költöz­tünk át, egy Rosenfeld nevü zsidó birtokos uradalmába. Itt lett teljes létszámú a családunk. Hatan voltunk testvérek. JÁNOS, a legidősebb 1894-ben született, s neki is a cselédélet jutott. A világháború kezdetén a harctérre került, s 1915-ben a galiciai orosz fronton esett el. Családja nem ma­radt. Hogy hol, merre halt meg, hova temették el, nem tudjuk. Jeltelen sirban nyugszik. Cselédember volt, törődtek is vele? HŐsi halottá nyilvánították, ennyi megtiszteltetés érte. ANNA 1896-ban született. Őt egészen kicsi korában el­vitte apám leánytestvére Horvátországba, Eszékre. Hosszú éve kig ott nevelték, majd leányfejjel hazakerült és férjhezment Ágh Sándor nevü cselédemberhez. Ma Sárváron élnek. MÁRIA 1900-ban látta meg a napvilágot. Férjhezmenete léig, 1920-ig együtt élt családunkkal, s az uradalmakban dolgo­zott, mint napszámos és marokszedő. Férje, Darázs József, szintén gazdasági cseléd, ma Sopronhorpácson élnek. A negyedik gyermek én voltam. ERZSÉBET 1908-ban jött világra. Korán munkába kel­lett neki is állnia, hogy anyánk helyzetén segítsen. Az egyik cukorgyári inspektorhoz állott be szobalánynak. Később az ins-r pektor fiához került hasonló munkakörbe, Ercsibe. Itt ment férjhez Oláh Lajos urasági parádéskocsishoz. Ercsibői átköl töz­ködtek Rákoskeresztúrra, otthagyva az urasági szolgálatot, pos­tai kézbesítő lett. Ma is Rákoskeresztúron laknak, élvezik a nyugdíj éveit.

Next

/
Thumbnails
Contents