Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe

AZ URADALMAK, A MAJOROK NÉPE. A felszabadulás előtti Magyarország társadalmának jelentős, szinte különálló rétegét alkotta az uradalmak , a majorok népe, a CSELÉDSÉG. A mezőgazdasági "CSELÉD" szóhoz nemcsak ma, de az elmúlt időkben is kellemetlen hangzás, érzelem fűződött. A teljes kiszolgáltatottság, a jogtalanság állapota, a szolgai alázat, a megvetettség érzése kapcsolódott jelentéséhez. A mai társadalom legifjabb nemzedéke leggyakrabban értelmetlenül áll, mikor ezt a szót hallja: "CSELÉD". Ha füz is hozzá jelentést, nem tudja megadni pontos meghatározását, hiszen a mai fiatálság csak közvetve értesül arról a világról, arról a felbomlott társadalomról, melyben nagyon jelentős szerep jutott a cselédeknek a munka frontján. Ifjúságunk legfeljebb csak az idősebbek beszélgetései során hall az elmúlt társadalom számkivetettjeiről vagy olvasmányaiból és tanulmányaiból értesül helyzetükről, akik úgyszólván jog nélkül, szánalmas körülmények között tengették végig emberhez nem méltó életüket. Ok voltak azok, akik Magyarország szántóföld területének több, mint 40 %-át művelték meg, ők voltak azok, akiknek munkaerejét teljes egészében más vagyonának növelése, uraik gondtalan életének biztositása emésztette fel, hogy ők ebben az agyonhajszolt erőfeszítésben idő előtt megrokkanjanak, megöregedjenek. A magyar nyelv értelmező szótára többféle meghatározását adja a CSELÉD szónak: 1. Földbirtokosnál, nagyobb gazdánál dolgozó, hosszabb időre, rendszerint egy évre szegődött mezőgazdasági bérmunkás. _ , Példamondat (továbbiakban: Pm.): családja három nemzedéken át, mint gazdasági cseléd szolgálta a Szapáry grófokat. - Felszabadulás után a demokratikus kormányzat az urasági cselédeket azonnal földhöz juttatta. 2. Rendszerint élethossziglan valamely családnak, ritkábban községnek szolgálatában álló, egyszerű munkakörében szüntelenül parancshoz igazodó személy: szolga.