Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

nagyob vót, az ország belsejébe is megvót a nagy egyenetlenség, nem vót se katona, se a ki a rendet feltartota vóna csak a nagy pusztulás vót, rablás minden mindenfele, meg a nagy réteges. 1919-ik esztendő jó idővel köszönt be és fojtata, különösen vizkereszt napjától, hogy akármijen jó tavaszi időnek odailet vóna. a hó is elment, ami ojan vastag vót, hogy a vetést a kapálástól lehetet félteni, mer a főd nem vót fagyos, a fa is ojan drága vót, hogy egy rendes szekér fáér kelet 50-60 forint; szóval ez a hónap nedves, sáros vót végig. Márcsius is sárosan bizstatot, de azsért a szántást megkezstük 12-ikén nem jó munkába, mer nagyon lágy vót, 15-ikén megint csak elkezsdet esni, eső let, 16-ikán feltámat a hideg szél, nem vót jó idő, úgyhogy 21-ikén tutuk elvetni, amit kiszántotunk, azt is fagyba, lágyba. 22-ikén megint csak eset, fut, az ég is megzsendült, let jégeső, igen rosz oldal esztendő következset ránk, mer az ország beljese is mindég forongot, a csehek is nagyon pusztitotak, garázdálkotak. Kasa környékén is, de mindenfele, ahol elfoglalták, de nemcsak a csehek, hanem szerbek, románok is anyira öszeszoritotak, hogy nem hagytak a magyaroknak csak 13 vármegyét; mikor erdéj, cseh, horvát, bozsnyia, hercsegovina is hozsánk tartozsot, de oda le a bácskát és nem is tudom hány vármegyét, máramaros szigetét elfoglalták tőlünk, nagy bajba vótunk ugy a só, mint a fa hiányába, ezs a hónap esős, sáros vót végig, úgyhogy a jószág a szekeret alig birta. Április a módon kezste és fojtata, mindég eset, sár vót, nem tutunk sémit se csinálni, az árpát 11-ikén tutuk elvetni, de azt is nagyon lágyba, rosz munkába; ekor megint félbe kelet hagyni, mer eset az eső, szóval mindég eset, a kukoricsát is 30-ikán kezstük vetni, ekor egy kicsit szikat, jó let vóna, de megint csak esőre fordult; a tavaszi vetésre jó vót, mer ojan kemény vót, hogy a szekér nyoma nem lácsot meg rajta. Május egy nap jó idővel, de másodikán már esőre fordult, ugy hogy csak nem lehetet szántani, a kukoricsának töb részi vételen vót. 5-ikén szántotam egy nap lágyba, azst is bevágta az eső, félbe kelet hagyni, de még egyéb baj is vót, az ország sorja veszéjbe forgot, elsőben is a kominista törvény nagyon szigorúan kezste, minden legkisebér az embert halálra Ítélték, ha elen szólt, Május elejin - Április utóján mentek a zsoldos katonák töb köségen keresztül, ami jól eset nekik, elviték a gazsdától, a lovat kicserélték, ha jó vót; a borokat is, ami nekik jól eset. ekor gyötek a csehek is miskócsra, hogy megtörjék őket, á románok meg tul a tiszán vótak, mer a nagy uraknak menekülni kelet, mer elpusztitoták őket, a városokon a házsakat elvetek, anak aták, akinek nem vót; ... ez a hónap mindenképen gondot adot az embernek; a kukoricsa vetést is 9-ikén végeztük, a répa magot