Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

szabad vót megirni mere vanak; levelet is ha kaptunk 2 hétre, . . . pakot nem lehetet küldeni, nem vetek; sokat éhezstek, vótak hetek, hogy csak káposzta torzsán élődtek, még 45 nap nem etek, csak harcsoltak. az élet ára is jól felment, Buza 20 f, Ár 10, Ga 15 forint; szóval ez a október-szeptember sok bajt okoz sot, alig tutuk az őszi munkát végezsní, se segicség, az idő is gyakran hátrált, mer esős vót; a kukoricsát is zsengése kelet törni, október esősen kezste és fojtata végig. November is esősen kezste és fojtata hol eső, hol jó idő, de azsért az őszi munkát eltutuk végezsni rendesen; az utóját november 3-ikán vetetem, tavasz alá is kiszántotam 4 és fél köblöst, 3 napra való marat; de sok bajom vót a szőlővelmindenfele csak magam, a hó is leeset 20-ikán, akor szűnt meg a dolog, hideg let, az élet ára már megint lejeb ment egy pár forintal, de elég baj vót az az országnak, mer nem szabad vót tiszta buza lisztet kiadni a malmoknak árpa vagy kukoricsa lisztéi vegyest, mer minden nemzset egymásra támat, nem lehetet életet szálitani sehonan, mer mindegyiknek kelet, igen nagy világháború vót, hadi kölcsönt is szedtek, én is 1000 koronát atam, hogy csak boldoguljon az álam, bekerült az egész országba egy miliárd korona, ami nagy öszeg. Irtózsatos vérontás vót, a Magyar verekedet a szerbei, muszkával; a szövecségesünk nagy német Vilmus, muzskával, Francsiával, angolai, Belgával, albánok is a Muzskát támata, a török, perzsa, Szóval az egész izsland válás Áziába vagy háromszáz milióval. vót az országnak elég baja, az oroszt segitete a japány, de az orosz nép nem is akart meni, de hátrului szoritoták őket, ágyúval, Gépfegyverei, muszáj vót neki; az én józsi fiam is ot vót kezsdettül, November 20-kán mán 100 napja vót; hogy mire dől, szivszorulva vártuk, ami nagy fájdalmat okozsot a Családra, mer November 18-án varsó körül zsebrén majornál fejlövést kapót, amitől azonal halálát lelte. Megirták, Nagyandrás és Zsámbamiháj; Nagyandrás és Zsámba Miháj temetek el 18-ikán, amit két hétre tudatak velünk, nagy veszéjbe forgot az ország, mer már decsember elején kasárul is menekültek, mer sok muszka vót, nehezsen birtak vele, mi is nagyon féltünk, hogy menekülni kel. Nagy bajom vót a fiam vesztése is, a baj is nagyon megtört; míg vártam, nem eset oj nehezsen, de mikor megtutam, nem vót kedvem sémit se csinálni, mer igen nehezsen eset az elvesztése, mer szülei tisztelő gyerek vót 29 éven át, a nyomam se hágta, hagyot három árvát, a felesége is jó állapotba került, vót szivbeli fájdalom az egész családra. A vönknek is Homoja Lajosnak el kelet meni, mint ujancsnak kasára, onan Decsember elejin Nagykikindára. sorozsták, aki katona nem vót 23-tól 26-ig; Decsember 9-ikén kelet bőcsrül meni; szóval 1914-ik esztendő na-