Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

1851-be, 52-be, 53-ba ki letek mondva azok a parancsolatok, törvények, akit 50-be alapitottak a császár és a miniszterek, elsőben is 51-be a sorozsás elkezsdődöt, akinek két három fia vót, elő kelet álni 1 köszülük ot marat, ha jó vót. bármenyi egy hejségbtil. egyes fiuk is nehezsen szabadultak, ha 60 éves nem vót az apja, a házsakat városon falukon szám alávetek. Porcsiót négy ángáriába parancsolták fizsetni pontosan, a Kiráj inzselérei az országot felmérték, Mind szántóföldet, rétet, páskomot, adó fizsetés alá vetek mind az uraságot, mind a nemeseket a szegény emberekel együt, minden birtokait a porcsióra nézsve egyenlővé tétek, továbá fojamodásokra, Örök levelekre és minden szükségesekre béjeget teni érték szerint, tőle százsaiékot fizsetni, ugy szálot az utógyára, ha örököt vet, százsaiékot kelet fizsetni, a dohány termelést el tiltota, vagy fizsetés melet engete meg egy vagy két esztendőn, a komesza iránt is 53-ba adódót ki a törvény, hogy minden nejeken a főd terméséhez képest, hogy menyi a főd. rét és páskom, az orbális fődet biró gazdáknak és a gyalogoknak páskomok menyi, mint egy egész hej után. Ezen három évbe mind ember, mind barom, bő élelmét lelte, mivel eső bőven járt, és az árviz is a külső falut töb izbe szagata. A Remencsia főd felől is 53-ba határozsot a kormány, hogy tulajdonosnál megmarad páskom nékül, ha lefizseti a mit a törvény itél irányába, az orbálist a fődér, pedig az ország fizsese ki a fődes urakat. 1854- be minden jókal bővölködő esztendő vót. a vén fü a Simárdin, a tóközst ithon be let iszapolva az árviz miat. komeszát ebe az esztendőbe kezsték kérni az orbálisták nálunk, mer a major elpusztulván a németi majorbul és sárkadbul való juhok eték meg ugaron a mezsőt többnyire, amibül a következset, hogy ugarát nem hagytunk, azóta mindég Árpát vetetünk az ugarba, ebe az időbe vetem meg Kozsna szomszédiul azt a kiszögletet 55 forintér; a szőlőt is ebe az esztendőbe cseréltem el a sele völgyér. 1855- be bő termés, töb áradások vótak. 45-be vót a nagy árviz és 55-ig mindég rontota a falut, úgyhogy ötvenedikig Nagy Pál, Varga István, szabó Mihájné, az uraság házsa, a hidra vezető ucsa, Kovács István portája, aki a Gyüker István házsa irányába kezsdődöt, Somodi István, Tót Andrásé, Tót Bonáré és a rendes kocsma, ezek el semisültek, az uraság ide ki csináltatot házsat, a töbiek pedig ki portát kapót, ki a maga kertibe csináltatot házat. 50-től 55-ig ismét sokat rontot a viz, ugy hogy elhorta a Mészáros Miháj házsát, a hejségét, a Bátyám fiáét, a Major Istvánét, Varga Mihájét, a dél felől való részét az ucsának, Almási Pálnéét, a Sern odi Miháj ét, Kovács Istvánét és a Kis Mártonét. 10 esztendő alaä oj bőven termet a hernád, Sajó mentén a takarmány, it nálunk is