Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

ördög elvigye! Hazamenyek, s mondom a feleségemnek, hogy az nem tuggya visszaadni a pénzt, vagy nem akarja, örül, hogy megvált a tehéntől. Hát én is örülni fogok, ha én is megválók tőlle. Szongya, ettől magad nem válsz meg Bálint! Mondom, hadd el! Jött egy nagy vásár, vót még eggy szép szimentáli üszőm, mellékötöttem, vezessük le a vásárra, de mig vezettük le, aki meglátta, az mindenki megnézte, s megkéte, mit kérek érte. Mondom ezerkétszáz pengőt. Hát találkozom az álatorvossal. Nézi az álatorvos a tehenet, s aszonygya ez prima tehén. De erre a borjura vigyájzanak, me ebből elsőosztáju apaállat lessz. Mondom jó, de nem szeretném én felnevelni. Eviszem ki a piacra, a vevők az uton kétfelől sorba állottak, mind kérdezték mit kérek érte. Ezerkétszáz pengőt. Nem szóllott senki semmit. Beérek a piacra, s hátramenyek a mérlegen hátul. Hát odajönn eggy csomafalvi malomtulajdonos egyén, s egyedmagával. Aszt kérdi, mit kérek a tehénért. Mondom ezerkétszáz pengőt. Egyszóból ezer pengőt igért érte. Mondom, azétt nem adom! Hát a feleségem már pisojgott örömibe, hogy mán kétszáz pengőt igirtek a vételáron fejjel. Hát egyezkedünk, de nem tértem ki abból. Élmények hátra a tehenekkel, s hát jön a csomafalvi malom tulajdonos megin nézi a tehenet. Szembeáll a tehénnel, szembe nézz vélle. Aszonygya, hogy mit enged belőlle

9 Mondom, nézze én engedek, de nem sokat. Aszt kérdi, mennyi tejet ad. Mondom, nézze, mü nem fejtük, a feleségem a friss tejet nem szereti. Kérgyék meg a borjut. Hát a borjú prima vót, elsőosztáj. Hát azért montam, hogy mi nem fejtük, hogy ne tuggyon aval érvelni, hogy nem tuggyák megfejni a tehenet. Elégahozza, hogy elhagyok ötven pengőt. Megigéri az ezeregyszáz pengőt. Aszmongya, hogy má ennél többet nem adok. Szeretem a tehenet, ugy hogy a feleségem se jobban, de ennél többet nem adok. Mondom: aggyon Isten szerencsét! Kiolvassa nekem a pénzt. Mikor a baromutlevélre a nevét irtam fel, hogy Írassam át, akkor a sógora a tehénnek a csicsit meg akarja fogni, de akkorát ugrott, mind egy huszárcsikó. Aszonygya a sógorának, hogy haj sógor! e hanem egyéb csak a borjúnak engedi megfejni. Aszonygya, mindegy mán megvettem. Nahát kifizet, a rádiát átiratom, s mondom a feleségemnek, na látod e, még akatt eggy ojan marha, mint én vótam. Igy váltam meg a tehéntől. Hát osztán gondolkoztam, hogy még kéne venni eggy másikot. Ha ojat kapnék. Igen, de ojan biztos állatot nem lehetett kapni. Nem felelt senki. Pedig jó felhajtás vót, meg vót legalább kétezer darab marha a piacon. Nó osztán neki kerültem, s megvettem két lovat. Megtartottam az üszőt, aszt kiszöktettem. Igy osztán tavasszal lekötöztünk Bőrvejbe. Amikor négyen vótunk tesvérek, hárman fijak, egy leján. A bátyám, az