Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

lett vóna! Hát megérkeztem Faragóra. Faragón aszonygya, idea kocsma elejibe ájjon félre. Félreállok. S gondolkoztam, innen nekem valahogy ekszpodálni kéne, me nem vótam nyugott. Hát fizetett egy üveg sert. Megköszönte, hogy elhoztam, s mondom, én tiszta jó szivvel! Felültem a szekérre, s onnét el is jöttem. Hát igy szabadultam ki a fináncnak a kezei közül. Mer réta ült a dohányon, s annak a szagja is érzik. De náthás lehetett, vaj tuggya, hát nem jött reja. S igy osztán sikerült, elvittem haza a dohánt. Felmenyek én Rátonba, s Galocáson vót egy nagy gyár. S ojan szombatnap vót, fizetés vót a munkásoknak, s a vezérigazgató ment fel, s vitt a pénztárba kétszázer lejt. Hát az autónak defektye lett. S az urak kiszáltak az autóból s leültek ott a martra. S eszt a táskát, amibe vót a pénz, hát magok mellé letették. Hát mikor a söffőr megcsinálta az autót, aszonygya kész az autó. Mehetünk. Hát ezek felugráltak, beültek az autóba, s ott maratt az a pénz. A táskával kétszázezer lej. Nahát, elmentek fel, s megkapta egy oláh. Egy román ember, a pénzt. S ez is bolond, ott köves vót a hej, emelt vóna fel egy követ s tette vóna aszt a táskát alája, ment vóna dolgára. De leült a Maros martyára, s olvasta, hogy mennyi pénz van ott. Hát ekközbe felértek, me onnét három kilóm éter vót Galócás, az outóval hamar felértek, mikor száltak ki, nincs a pénz. Az outóval vissza! Én éppen akkor érkeztem oda a szekérrel, mikor ezek az outóval vissza! Hát az oláh ült a Maros martyán, olvasta a pénzt. Ezek szépen megáltak, bementek, s a pénzt összeszették, s attak neki száz lejt. Aszonta az igazgató, no tessék vegyen kötelet vele, kösse föl magát. Hát mondom, hogy hát az Isten mindig eszt a szerencsét ojannak rendeli, aki nem tud elbánni vele. Hát eszt tette vóna egy kő alá, s éjjel ment vóna oda, s vette vóna ki. Ugye? Hát kétszázezer lej nagy pénz vót, hajjá! abba az időbe. Ez egy közepes vagyon. Nohát, hazajövök Ditróba, s elbeszélem a sógoromnak, hogy én mit láttam. Aszonygya, hát ő is ojat látott. Ment vót . . . ott es valami süliem zsidó, hát ment bé Recefalvára, az es pénzt vitt, s elejtette. A pénzt ő is. Me éccaka vót, fuvaros se vót, s elejtette, a zsidó elalutt, s a pénzt elejtette. S hátul ment egy ember üres szekérrel. S ez a pénzt megkapta. S az is, nem hogy visszafordujjon, mennyen haza, hanem ment tovább. Ahajt szembetalálkoztak. S mántávóról meglátta, me egy kabát es elesett. Kabát es a szekerén vót, s a pénz es. Az es izét adott vót, valamennyi pénzt adott, hogy vegyen kötelet, s akassza fel magát. Me ez a zsidó ennek gyárja vót, ez es nagy pénzes ember vót. Hát ijenyek történtek. . . Ditróba a vadászatot nagyon tijtották. Ugy, hogy bizon, akit réta fogtak, hát osztán az elhúzta a kurtát. Hát láttam, hogy Ádán