Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

a templomba s imátkozzanak, hogy véllem vót dolgok. Eccer: a birtok ára esett, s a pénz értéke megvan, mert akkor beköszöntött vót a marátoriom. Aszmonygya, hogy nem valami román vagy zsidó ügyvéddel vót dolgok. Nohát én is attam ezer lejt s Portik Dobos Miháj is ezer lejt, osztán igy hazamentem a feleségemhez, s mondom, s aszonygya a feleségem, má most hol kapok birtokot. Mondom sehol. Elmegyünk haza, s otthon üsmer még a kutya is. Hazamegyünk. Nahát, hazamentünk, hazakőtöztünk, osztán újra otthon vettem lakást, otthon vettem még két hóid birtokot, hazahajtottam egy tehenet, két üszőt, két lovat, hazavittem vagy nyolcvan véka kukoricát. Újra vettem egy lakást, de a ház rozoga volt, építettem egy uj házat. Gyönyörüszep gyümölcsös vót, újra nekifogtam az otthoni életnek. Eggy alkalommal hozzám jött Gál Ignác, akkoriba Hollóból nagy deszkaszállitás vót a ditrói áUomásra. Vasárnap megjelent nálam Gál Ignác és aszt monta, hogy mennyünk be Hollóba deszkájétt. Mondom, jó, tőllem lehet, megbeszéltük, hogy vasárnap délután háromórakor elindullunk és Ditró és Tölgyes közt volt egy hejiség a Kopacokpatakaszáda ott kiengeggyük a lovakot legelni, legelnek hajnalfeléjig akkor befogunk és lemegyünk Hollóba. Beborult az idő, mikor megérkeztünk Kopacokpatakaszádához, a lovakot kiengettük legelni. Gál Ignácnak az egyik lova gyenge vót, a két hátulsó lába bogos, a félszemivei vak. Gál Ignác a lovát tette békóba, s montam, hogy aszt a félszeg lovat ne tegye békóba. Aszt mongya, az éjjel elmegy s ő osztán nem keresi. Tehát gondoltam, amit akar ő aszt csinál, az övé. Hát gyűjtöttünk össze, tüzet csináltunk, de ekkor már bealkonyodott az idő, cseperegni kezdett az esső. Leültünk, körülbelül egy félóra múlva jött egy szárhegyi ember, Korpos Balázs, az ment Borszékba, borvizért. A tűznél megállott, de ő a lovait nem engette szabadra, s rud mellett a lovainak enni adott. S ő kijött hozzánk a tűzhöz, beszélgettünk. Eltelhetett e

gy j° félóra, újra jött két borszéki. Ezek megrakott szekérrel vótak. S zekérdeszkával vót megrakva, vitték a ditrói állomásra. Ezek is megálltak, a lovaknak ennik attak, ezek se engették szabadra a lovakot, a rud mellett a lovaknak ennik attak és ki jöttek hozzánk a tűzhöz. Elévettük a vacsoránkot. Vacsoráztunk, s eccer hallunk egy lónyivást, de már koromsötét lett. Gál Ignác fölkelt és elment a lovakhoz, hogy mért nyivutt a ló. Azt kiájcsa nekem, hogy vigyek tüzes üszögét, mingyár összefogtam gajjakot, égett mind egy fákja, elmentem oda. Hát a Gál Ignác gyenge lova le van feküve, am éjiket békóba tett, aszonygya ennek elvan törve a lába. Mondom, lehetetlen, ugye megmontam, hogy ne tegye békóba a lovat. Na óggya le a békót, leóggya a békót, megfogom a ló farkát