Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

tarthatok egy forgó pisztojt, mivelhogy utazok. S vót nekem vaj tiz darab tőtény. Tötényeket a gyerek ellopta, s elvitte ki a mezőre, s ott a többi gyerekkel tüzet csináltak, s egymás után dobálták belé. Puffant. Áldott szerencse, hogy valamejikbe nem ment belé. Nahát megijettem, mondom, én a gyereket hazaviszem, a feleségemnek, én vagyok a felelős, hazaviszem a gyereket. Hát elég a hozza, hogy nem kellett hazavigyem me bementem a faluba, valami dolgom vót, s azalatt a gyerek megszökött. S elment átal kérem Szabadra, s ott egy románnak elszegődött. A román csalogatta, hogy né egy lányom van, s neked adom, s igy lessz, s ugy lessz. S a gyerek odatelepedett. Nahát meghallottam én, hogy hol van a gyerek, elmentem, me a gazda is oláh vót, s a csendőr is oláh vót. Nahát igy a gyereket semmi képpen nem tuttam kézre venni. .. Az órámot ellopta, elatta, véletlen az órát megkaptam, de a láncot sohase. . . Elég a hozza, hogy a gyerek igy hányódott. Elkövetkezett az idő, hogy bejöttek a magyarok. Ekkor a fiút besorozták katonának, s elvitték Békásba, képezték ki őköt. A köppenyit ellopták. A gyerek félt, hogy most mi lessz, a köppenyit ellopták, most mi lessz véle, átszökött Romániába. Mint katona. A románok kényszeritették, hogy mennyen ki a frontra. Aszonta, nem megy. Hát internátlák. S ojan hejt vót internálva, hogy ott vótak ujságirók s ijen nagyemberek. Hát a gyerek elbeszélte a sorsát, s ott ők tanították. Amikor az oroszok bejöttek kérem, hát a gyerek kiszabadult onnan, s felkerült kérem a minisztériomba. Hát a minisztériumba kellett eggy ojan fiu, aki perfekt tud románul és magyarul, ide Budapestre a román köveccségbe. Hát nem tuttunk rólla, ő se tutta, hogy mi itt lakunk, Budajenőn, hanem Józsa tanitó bejött s ott a köveccségen valami dolga vót, s monta, hogy ő ditrói születésű, György Anti. Hát hazajönn a tanitó ur, s mongya nekem, s mondom, az Anti. Nahát kérem beküttem a leányomat Juliskát, neki hetijegye vót, s felkereste. Hát kijött hozzánk kérem s hát: egy müveit ember lett belőlle. Kérem, me jól monta, aki monta, a gyerek inkább legyen hamis, mint gyáva, me hamiss: abból ügyes ember lessz, de, ha gyáva: mindenki feltasziccsa. Hát kérem a gyerek kijövögetett, s megtutták a román köveccségen, hogy itt rokonok vannak, s innét elhejezték Bulgáriába, most ott van a román köveccségen: Bulgáriába No kérem, ott telekkönyvet nem kaptunk, hát elmentünk át Pókakereszturra, ott vettem másodmagammal harminckét hód birtokot. Jenéi Attila tulajdona vót, de több bankhoz el vót terhelve. Hát kérem, bementünk, Telegdi István vót a banknak ügyvéggye, megeggyeztünk a birtokkal, de ugy vót mondva, hogy egy éven belül nekünk telekkönyvet adnak. Ha nem tudnának adni, kötelesek a