Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

Akkor én megindultam onnan hazafelé, mán, mint aki jól végezte dolgát. Ahogy jöttem le, Csibi Gombojag Istvánt találtam, ment a gyárból haza, s csákánnyá belé vót vágva eggy csutakba és a hátán vitte. De korom sötét vót. Köszönt nekem, jó estét. Én nem" szótam semmit, csak mikor engemet meghalatt, - eggy jó pálca vót a kezembe, egy bot, ojat húztam hát hosszúba neki, hogy a főidre bukott. Nem mertem tovább menni a zuton, nehogy valakivel találkozzak, Csikur Ferinél ment ki eggy ucca a mezőre, s az uccán kimentem mező szélire, ott kaszálókon s földeken keresztül egész a mü házunkig mentem le, me jobb felől nem vótak házak épitve. Mikor elértem a mü kapunkig eggyirányba, akkor egy borozdán bementem s a kapun be, a csizsmákot lehúztam, a sáros csizsmákot, hogy ne legyen ösmerős, hogy én kint jártam. Bedugtam a csűr alá. S felhusztam a cúgos cipőket. Le ültem, s gálic kővel a zsebkendökre varrtam rá a nevemet. Hát nem telt el egy óra s hát ott van két csendőr. Aszt kérték apámtól, mejik a katona fija? S aszt mongya, az amejik az asztalnál ül. No, aszonygya, vegyen kabátot, s jöjjön velünk. Aszt monygya apám, hát tudni akarom, hová? Semmi köze, jöjjön. Na, én mentem velők. Nem kérdesztek semmit, amikor felmentünk, bekísértek oda, Csibi Gombojag Istvánhoz, s aszt kérdeszték:-ez vót? Aszt monták, ez. Mondom, én nem vótam. Egyik csendőr kihivutt a házból, a másik bentmaratt. S aszonygya, nézze, hát mongya meg, mi is katonák vótunk s nem akarjuk a katonasághoz elmennyen ez a dolog, aszt a pár tánygyéri megfizeti s mennyen az annyába, el van intézve. Mondom, én nem tettem! nó, hát, beszól a másik csendőrnek, kijön s kisérnek engemet föl, a zuton megállítottak három hejt, kérdesztek, hogy monygya meg, mert nekik megmondhatom, nem lesz belőlle semmi. Mondom, én nem tettem. Felkísértek a kösségházához, a nagyterembe, s ott vót a csendőrőrmester, s Csíki Lajos, a rendőr, a kösségi rendőr. Hát aszt kérdeszte az őrmester, hogy mért nem akarom kivallani, hogy én bevertem az ablakokat, s mondom, hát, hogy vájjam ki, én nem tettem s mongya, ájjak a falhoz. Oda állottam a falhoz, felhúzta a fegyvert s aszt monygya, monygya e meg! Mondom, ha agyon üt, úgyse tettem én. Hát nem mondhatom meg. Aszt mongya, mennyen ki az ajtóba. Kimegyek a zajtóba, s hallottam aszt kérdeszte a rendőrtől, hogy ez mijén legény. Aszt monta Csiki Lajos, hogy ez egy tisztességes legény, evvel nem vót semmi dolgunk. Hát behittak, s asszonygya a zörmester, hát szóval maga nem tette. Mondom én nem tettem. Hát elmehet haza. Kijöttem én, onnan, de nem mentem haza, hanem mentem fel a zenészhez, hogy hívjam muzsikálni. Vót egy ócska'mozsikás, hát nekünk jó vót. Balog muzsikált, hittam, hogy jöjjön muzsikálni s