Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

Ezt még édesapám irta. O irt többet is, de a háború hőseinek, illetve nyerteseinek biztosan nem tetszett és kitépték. Ezt az egy lapot amelyen e pár sor volt is, eldobva találtam meg és ide beirtam e pár sort. Édesapámnak sok a dolga, neki nincs ideje irni, ezért én Gyüker Erzsébet, aki 1932 augusztus 7-én születtem, elhatároztam, hogy ha már hiányos is e könyv, én ahogy a régiekre emlékszem, azt ugy irom le, ha pedig eljutok a máig, majd rendszeresebben folytatom tovább. 1938-ból emlékszem, hogy kitört a háború, hogy hol, azt már nem tudom biztosan, de mintha Csehországba lett volna. Arra is emlékszem, hogy nagyon sok lengyel menekült volt Magyarországon. Ekkor voltam én első elemista. A háború és harc heve ugy látszik nagyon hevitette a többi nép vérét is, mert mind jobban és jobban terjedt. Nálunk a kormányzó Horthy Miklós, illetve nagybányai vitéz Horthy Miklós volt. A háború pontjaira nem emlékszem, hiszen kis gyerek lévén nem nagyon érdekelt. A gazdasági tényezőkre és termésekre még ugy sem., 1940-ben tudom nagyon nagy árviz volt. Állatokat, embereket, házakat, istállókat és még nagyon sok mindent hozott. Nálunk egészen a csűr sarkáig feljött. Édesapámék elmentek megnézni a Gátszöghöz és mikor odaértek, akkor csapott ki a Hernád a medréből és olyan gyorsan jött, hogy nagyon és mindig szaladniok kellett, mert mindig a sarkukban volt a viz. A szigetbe meg 4 ember az egyik fűzfára szorult és már egyáltalán nem lehetett nekik lejönni. A katonák mentek értük mentőcsónakkal és ugy menekültek meg. 1942-ben mentem első gimnáziumba. Akkor még nagyon könnyű volt az iskoláztatás, Miskolcon voltam bentlakó egy református papéknál, Mikes Gézáéknál, az év vége felé. Az év elején pedig Hejőcsabán laktam Kiss Barna bácsiékkal. 1944 augusztus 9-én édesapám behivót kapott. Miskolcra kellett bevonulnia. Később Hejőcsabára, majd Arnótra vitték őket. Hejőcsabán parancsot és felszerelést kaptak bunker ásáshoz, mely szerint gyalog Nagytornyára mentek és itt, mint munkaszolgálatosok védőárkokat ástak. Idehaza is, de az egész Magyarországon is napokon és éjjeleken keresztül állandóan orosz és angol gépek jöttek, mentek, bombáztak. Nagy bombázást kapott Miskolc is egy éjjel. Különösen a rendező pályaudvar. Ekkor igaz még édesapám is idehaza volt. De mikor ők elmentek is, állandóan folytatódtak a be repülések és bombázások. Az ellenség állandóan jött beljebb, illetve csak jött volna beljebb, de a Kárpátoknál elakadt. Ott nagyon