Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

Mikor oda ért az idő, kellett behivogatni, esküvés előtt körülbelül egy héttel, az már nem jut eszembe, hogy hány ház vendég volt, talán ojan harminc, régen volt, elfeledtem. Mikor aztán idáig elértünk, eljött az a nap, előző napon levágták a marhát csak ugy házilag, nem mészáros, szétszedték annak módja szerint, a faggyújából gyertyákat öntöttek, kelett világitani, mert csak egy petróleum lámpa volt, ritkaság volt még az akkor, csak olajos mécsak voltak, ugy mondták kódus mécs, az is volt az, koldus mécs. (Itt bemutatom a gyertya öntő formákat:egyik kettős, bádogból, a másik üveg cső, a bélt boltba lehetett venni, átt húzták, két végén egy kis cüveket rá erősitetek a csö közepén kifeszitve és kész, bele szúrták a homokba, hogy eine dűljön, fogni meleg lett volna, az olvadt fagyut bele öntöték, mikor megfagyot, kihúzták, kész volt a gyertya. ) Főzték aztán a kocsonyát 20 tányérai is, sütötték a süteményeket, rétest és fehér kalácsot, tortákat még nem készitetek házilag, egy torta volt az egész rendelésre a cukrásznál, azt tették aztán a menyasszony elé, mikor ebéd alatt rá került a sor. Mikor rá került a sor, a tüzhejet is meg csinálták gyöphantból,főzősátor alatt; nagy fazekak voltak cserépből négy öt darab is, kelett a leves, és szármát, tejeskásának, a paprikás húsokat bográncsokba főzték, láncon lógva. A baromfiakat, amit ösze hortak a rokonok, meg pucolták, szétszedték, osztájozták: ez sütni való, mert fiatal, ez vén tyúk, jó lesz paprikásnak, még pujka pecsenye is volt, mert voltak pujkáink, szóval volt sok minden. Mikor azután felviradt a bizonyos nap, minden rendbe várta vendéget. Ezernyolcszáz nyolcvanhat December 18-án Kedden reggel nyolc órára volt meg hiva a vendég, elis jött igencsak, nemsok maradt el, volt aztán pálinka, kocsonya, fehérkalács, kenyér, kinek mikelett, a pálinkát butelából itták. A zenészek is oda értek; mikor eljött az idő, tiz órakor elindultak a lányos házhoz a menyaszonyért, szépen rendben, elöl a vőlegény két koszorús legény között, utána az asszonynépség, ugy a férfiak, hátul a muzsikások fuvó hangszerrel. A férfiak vitek magukkal bort is üvegekbe, ittak az uton is. ha ismerőst láttak, megkinálták, hujogattak, daloltak, a zenészek fújták a szebnél szebb nótákat, indulókat. Mikoroda értek a lányos házhoz, a vőfény elmondta a mondanivalóját, rigmust, kikérte a menyasszonyt a szüleitől, és elindultak, most már a menyasszonyai, Orbán Máriával - igy hivták őt. akkor már aztán a menyaszony ment elől a koszorús lányokkal, ugy a vőlegény, utánna a többi vendég, mostmár megszaporodtak, mert a lányos háztól is mentek az odavaló