Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

rosra hagyta a városi telkét a rajta levő nagy épülettel együtt azon a cimen, legyen a városé, és legyen menház (ma szeretetház) az elaggott öregek és más szegényeké. De később elcserélték az urak egy másik épületért, ami adig volt kórház, az lett a menház, ez a hagyaték pedig lett kórház. Ma aztán igen hires kórház lett belőle, sokat épitettek hozzá, most valódi modern kórház, a környékből is sokan felkeresik a betegek, gyönyörű parkja van fenyőfákkal. Ennek a Besenyei István-nak aztán a város megfestette az arcképét fél alakba, és elhejezték a városházán az ugy nevezett díszterembe vagy is tanács terembe, én is láttam, hogy ott volt. pár évvel ezelőtt aztán eltávolitoták onan, % Laci öcsém tud is rólla, hogy történt. Mind ezt azért rajzoltam és irtam le, mert nekem minden nap, még iskolába jártam, kétszer kelett az utat meg tennem naponta, de azóta is bizony sokszor még ma is ki-ki ballagunk a feleségemmel a.tanyára. Ha ezt az utat ösze számolnák, nyilván elérne amerikába is, igaz hogy a város széle nem mesze van, de a központ, az iskola ahol van, közel öt kilóméter. Mikor e kort irom, azután még több év mult el, sokat találkoztam még vele, mikor mentem vagy jöttem az iskolából, ojan jó köszönő volt, hogy sokszor ő előzött meg, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek. Körülbelül ugy ezerkilencszáz táján halt meg, volt egy bátyja, Besenyei Ferenc, de az aligha hamarabb elhalt. Később valami bank kimértté házhejeknek, igy jött közelebb a város azután mihozzánk. Ott ahol keresztezi a vasút és országút egymást, ott van a 86-os őrház, a legelső őr, mikor 1882-ben a vasút erejött, Csapi Sándor volt. nagyon jó ismeretségben voltunk velük, volt ennek egy ojan idős lánya mint én, Rozál volt a neve. volt egy őcse is, de az kiseb volt, ezzel a lányai aztán én mindig együtt mentem az iskolába. Télen bizony nem volt kelemes iskolába járni. Most pedig viszatérek . . . , mikor a házat épitettük. 1886 évben elis készült annak rendje és módja szerint, nagyon szép ház lett beiőlle. Német Sándor volt a mester, jó hirü mester volt abban az időben, ojan sógor forma volt mihozzánk. Most leirom a ház készités módját, mert én sokszor voltam ott nézni, mivelhogy iskolába jártam, délbe ha nem maradtam ben az iskolába, elmentem nézni hogyan készült, először is a fal kétsukk vastag, körülbelül 63 centi, földből verve három méter magas, két szoba, egy konyha, egy kamra, egy lóistálló, gangos, vagy ambitus, ugy hivják erre, mind dupla deszka padlással, alul gerendával; a szobák földessek voltak, nem igen csináltak akkor még padlós szobát.