Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

Abban az időben mikor a nagyapám kint gazdálkodott, szabad földek voltak arra felé, ugy hogy aki bent lakott a városba, ki-ki járt esténként lovat legeltetni, egész a tanyáig is ha akart, nem szólhatott hogy ne legeltes, csak a vetést nem szabad volt legeltetni; abban az időben, bizon aztán elis lopták a lovat, hamar. Ezernyolcszáz negyvennyolc a szabadságharc éve. Nagyapám nem vett részt benne nem tudom mi okból, akor is kint voltak a tanyán, emlegetek a szüleink,mikor vége volt, mentek arra is az osztrák katonák, a tanya abban az időben körül volt sövény kerítéssel, és a kisseb gyerekek alá bújtak a sövénynek, az osztrák katona oda is be nézett, a gyerekek egymást nyomva lapultak ... a nagyapám nem ment sehova, kértek kenyeret és szalonát tőle, szalonét nem akart adni, ezért a vállára is ütött egyik - mindig emlegette - persze kardal. Nagyapám később szárnyra bocsátota a gyerekeit, a lányok férjhez mentek, a legidősseb fia István megnősült, elvette az én anyámat, Nagy Cirok Juliannát. Ezekaztán külön is mentek, ki hova tudott. Nagyapám, az én apám és egy nővére és az öcse, László igy gazdálkodtak tovább, az én apám 1842 ben született, szinte az anyám is. az én apám juhász vót, voltak birkák; emlegette sokszor: egyszer télen kint aludt a birka szinben, olyan nagy hó esett éjjel, hogy regel a nagyapám ásta ki. . . . Teltek multak az idők. /. . . / régen szokás volt hogy a kukoricát nem a szárán fosztoták, hanem csak ugy héjassan hordták haza, este aztán a szomszédok és ismerősök össze mentek fosztani, mikor vége volt, nagy murit csináltak. Egy ijen fosztási alkalomal apám bátyja is elment az én későbbi anyámmal, aban az időben voltak a városba osztrák katonák elszállásolva hazakhoz, ott, a hol fosztani mentek ott volt egy ilyen katona is. hogy, hogy nem, valahogy apám bátyjával össze akaszkodott a katona, és agyon is szúrta, rögtön meghalt; a járőr jött megfékezni a katonát, husz évre Ítélték, anyám özvegyen maradt két gyerekkel: István és Juliánná. Nagyapám kihozta őket a tanyára. Itt kint a tanyán azután fojt a gazdálkodás tovább, nagyapám vezetése szerint, ahogy ő parancsolta, mert egy kissé olyan kemény magyar volt. Később az én apám elvette az ángyát, az én anyámat a két gyerekkel együtt; azután férjhez ment az apám nővére; az öcse megnősült, az maradt a tanyába nagyapámnak. Az én apámék beköltöztek a városba, eljártak másnak dolgozni, mikor hogy. Egyszer kukorica csősznek mentek fehértóra, a városnak ez egy puszta része, valami Tóth János urnák volt ott nagy birtoka, a töbék között az ur kerülte a földjét, ipen arra ment, ahol a csősz kunyhó álott, anyám épen zöldbabot főzött ebédre bográncsba szó-