Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Gyenizse Lajos visszaemlékezései

/ a Német nyelvet tanította. Ebben az osztályba is rend volt a Levetés, vagyis az ülő hely cseréilés a felelni tudás szerint. Mire a fél évi vizsga következett, már a tudási sorrendben ült minden diák. Itt már zsidó gyerekök is voltak, mindössze 27-en voltunk, vidéki diákok is voltak köztünk, itt már számolt a szépenni irás is, mig a csúnya irásu Betű alakok a hátulsó padban marasztották a diákot. Arra igazán nem emlékszek, hogy én hogy tanultam, csak arra, hogy az 1870-ik év elején már az első padban előttem 2-tő zsidó gyerök ült. Egyiket Franki Józsefnek hittak, aki a Topolyai községi főorvos lett idővel, a másik meg a Hofmeister Juda volt, aki idővel ügyvéd és halasi tiszti fő ügyész lett. utánnam is 2-zsidó gyerök ült, a kiknek nevére nem emlékszek ma már, ezek után pedig Zilah Benő ült, aki nem rég mint táblabiró halt el, Zilah mellett meg az 1-gyik Bernát fiu ült, ezeknek szép pocza mentes irásuk volt. Szekér Pál s Czunterstein Gyulának nagyon poczás volt az irásuk, rá is fogták ők, hogy irigységből valaki Bort öntött a tintájukba, ezért poczás a betű, a mit ők irnak, ezen mentő szók hallatára láttam Balajthi tanár urat nevetni, azelőtt soha sem. Emlékszek, hogy Szekér Pál mindig jó felelő volt, csupán az Írása volt Poczás, a miért a Balájthi tanár ur sokat mordikázott. Szekér Pálnak az időben az édösapja, a Szekér József ur Halasnak főbírója volt. emlékszök, hogy hosszúszárú tajt pipából pipált s karos székbe ülve olvasta a Deresre csukott Delikvensre a városháza udvarán reá vert 15 botott, 2-őt eggybe számítva; - ez iskolás gyerek koromba történt, a városháza becsukott nagy kapuja kutya kijáró lukján bekukucskálva néztem én is ezt a büntető müveletet. Gimnázzista első éves koromban halotthoz járó is voltam temetések alkalmával, meg a Torony alatti kórusban az Isteni tiszteletek alkalmával az Ének mutató Tábla kezelője is, egész Húsvét napjáig. Arra is emlékszek, hogy a fél évi vizsgakor a tanulási osztályzatom volt 2 kitűnő, 6 jeles, s 2 jó. Ekkor bejelentettem, hogy én is ki akarok ágyendázni, mert Öreg apám ki adta a parancsot édös apámnak, hogy Pista, ezt a gyerököt ki vid a tanyára, ne taníttasd urnák, van már az elég, ezeknek se jutt már elég hivatal, igy aztán még az ágyenda tanulásra is eljártam a gimnáziumi tanulás mellett. Eggy kissé iparkodnom is kellett, hogy szekundákkal terhelten ne keljen az Iskolákat ott hagynom. Közben tudomására jutott Sziládi Áron lelkész urnák az én Iskolábóli ki állni akarásom, el is küldte Szabó Kántor urat öreg apámhoz, hogy beszélje le elhatározásáról, De Öreg apám hajthatatlan maradt, azután meg őmaga kereste fel, de hiába, ő se bírta