Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Gyenizse Lajos visszaemlékezései

dor főszögi paraszt gyerök volt, a ki még fiatal korában elhalt, én sajnáltam, mivel igen jó tanuló gyerök volt ő is,meg az Orbán Ferencz is, a kiket soha se sikerült levetnöm. Az Orbán az, aki még ma is él, rendőr fiai vannak. A 4-ik sőprető a Kaszás Lajos volt, aki a Bognár mestörségöt tanulta ki, utóbb sertés kereskedést űzött, nem rég halálozott el. - Neki is fájt a foga az Iskolai elsőségre, ami aztán nem sikerült neki, pedig jó tanuló volt ő is. Hetesi Dániel tanitó ur sok olyanra is tanitott bennünket, a mi a gazdasági életben nagyon is szügséges. Ilyenek azok: Amit ma megtehetsz, nehagyt azt holnapra. - A gazda menjen a munkába elől. - A gazda parancsa soha se ugy szóljon, hogy menjetek, hanem ugy, hogy gyertek. - Ne kivánd a másét. - Ne hagyd a magadét. Tanitott továbbá Nyugta, Kérvény és levelezési fogalmazványok leirására is. Az Iskolákban az időben Banya kemenczék voltak, 2 tanterem közt l-l fütő konyha, inen fűtötte 1 Iskola szolga a kemenczéket télen szalmával, nádtörmelékkel és más gizzel gazzal. A nyári Iskolai vakáczióimat a tanyán töltöttem, a hol kos,' meg Bárány pásztorság volt a szülői foglalkoztatásom, kivéve az 1867 évi nyarat, mivel az Iskolai vizsgám napján Tilfuszba estem, a 13-ik napra jobban lettem, utánna ujbu tanultam járni, a hajam mind elment, uj hajjam nőtt. talán egész Életembe se ettem meg annyi Dinnyét, mint akkor, mindig csak a Dinnyét kivántam enni. Emlékszek arra, hogy a Kirurgus, Vatamányi orvos ur is azt rendelte, hogy azt adjanak ennem, a mit kivánok, ugy majd fellábbad, mikorra az Iskola megnyillik. Úgyis lett, fel is erősödtem a Dinynye evéstől. 1869 őszén az uri gyerekek mind, akikkel eggyüt jártam a 4-ik osztályba, beiratkoztak a gimnázium 1-ső osztályába, az Iskolai Pajtáskodás engem is sarkalt a beiratkozásra, s othon sikerült kikönyörögnöm, hogy engőm is beirattak. Öreg atyám sokalta a beiratási meg a könyvek vételi árát, hát még amikor a Dr. Nagy édösapja, a Nagy Antal szabó mestör ur haza hozta a diákos téli kabátomat, meg a számlát, hogy az 16 osztrák értékű forintba került, ezt sokalta ám még. Kis hijja volt, hogy ki nem kergetölt azonnal a tanyára, hogy a Nagy Antal ur is erőssen érvelt a mellett, hogy nem 1 esztendőre való ám, ez tartós lössz, igy Békült mög öreg atyám. A szabó mestör urnák aztán igaza is lött, mert nem elszakadt az a kabát, hanem évek múlva én kinőttem belőlle. A gimnázium első osztályába is Betűrendben ültünk be a padokba, igy rendezte el ezt az osztály Tanár, Péter Miklós ur. Bejárt tanitani a Balajthi Dénes tanár ur is, de ezt 1 diák se szerette, hanem kedves volt nekünk a Gaál Lajos tanár ur, aki a számtant meg