Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)
Csonka Mihály önéletrajza (részletek)
tani, hogy hogy mertem én magam elindulni abban az idegen országba, éjjel, mert este ültem fel a vonatra, de még azt sem tudtam mijén város volt az, ahol ki kelett szálni, csak gondolomra. volt ott az álomáson egy nagy viz tony, de volt ott sok hejen másut is és mégis talán a természeti ösztön, nem tudom mi vezérelt,de szépen meg érkeztem, pontossan ugy hajnal tájba, és most kérdezhetné valaki, hát hogy vitt a vonat,pénzért, á dehogy, mindenki ingyen utazott ott, nem kérdezte senki, hová mégy, ki vagy. tudták hogy magyar vagy német fogoj.nem törődtek tovább sémivel, mikor aztán meg viradt, elindultam arra, ahol a két cimbora ott volt. találkoztam is az egyikkel, a Gáspár Lajossal, éppen árpát vetettek géppel, három lóval, mondom aztán neki,hogy én ott hagytam a gazdát, de vissza nem akarok menni, ő ajánlotta aztán,hogy csak menjek dél irányba, ott lesz egy falu, ott próbáljak hejet keresni, elis indultam a megadott irányba, ámbár nem láttam sémit, szép verőfényes nap volt, egy szer aztán kibukkant a falu, edig olyan magaslaton jöttem, most egy szere itt a falu a szél m almaival, együtt ugy tetszet,mintha egy szere völgybe az ember, pedig csak hajlat volt. elkezdtem asztán házalni, most nem kéregetni,hanem munkát válalni; kétsor házból ált a falu, de annál hosszab. valami ötödik háznál aztán kaptam hejet, egy özvegy aszonynál egy nagy leánya és egy tizéves fia volt, három ló egy tehén, más semmi, a nagy lány szőtte a vásznat, volt ott anyi kész fonás kender, kint a vizbe ki volt rakva fehéredni, éjjel nappal ott volt,nem lopta el senki, este vacsora után jöttek oda szomszédok időzni, mikor elmentek,no mostmár feküdjünk le, mondta az asszony én is feküdjek oda a kemence tetejére, ahol ők aluttak, de én jobbnak találtam a földön.vittem be egy kötél szalmát és azon aludtam, reggel az a szalma belett fűtve a kemencébe, mert ezek is a kemencébe főzték a kását, de itt már babot is főztek, sőt vasárnap sütemény is volt, de mijén, a tésztába nem túrót, (pedig volt az is) hanem a répát megreszelték, a babot meg főzték, a krumplit is meg főzték, a tyúkot is levágták és annak a máját zuzzaját, tüdejét,azt tette bele aztán a kőtt tésztába, olyan cipó forma alakura nyomkodta, ezt asztán meg sütütte a kemencébe; a tyúkból aztán leves lett> mikor kisült, kész lett,akkor ettünk, de nekem nem izlett, a tésztája még valahogy meg járta, de a töltelék,az már nem izlett,különössen a máj, zuzzsa, tüdő, ez már nem tésztába való, már ami Ízlésünk szerint, harmad nap aztán elkezdtünk vetni árpát, zabot, a földek még az ősszel fel voltak szántva és igy most már csak vetni kelett. kimentem aztán a nagy lányai csak ketten, a két lóval,egy esi kó volt, vetőgéppel; nem messze volt a szántóföld a lakáshoz, mikor kiértünk, befogtuk a lovakat, én vezettem a lovakat, a lány meg