Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

tani, hogy hogy mertem én magam elindulni abban az idegen or­szágba, éjjel, mert este ültem fel a vonatra, de még azt sem tud­tam mijén város volt az, ahol ki kelett szálni, csak gondolomra. volt ott az álomáson egy nagy viz tony, de volt ott sok hejen másut is és mégis talán a természeti ösztön, nem tudom mi vezérelt,de szépen meg érkeztem, pontossan ugy hajnal tájba, és most kér­dezhetné valaki, hát hogy vitt a vonat,pénzért, á dehogy, mindenki ingyen utazott ott, nem kérdezte senki, hová mégy, ki vagy. tudták hogy magyar vagy német fogoj.nem törődtek tovább sémivel, mikor aztán meg viradt, elindultam arra, ahol a két cimbora ott volt. találkoztam is az egyikkel, a Gáspár Lajossal, éppen árpát vetet­tek géppel, három lóval, mondom aztán neki,hogy én ott hagytam a gazdát, de vissza nem akarok menni, ő ajánlotta aztán,hogy csak menjek dél irányba, ott lesz egy falu, ott próbáljak hejet keresni, elis indultam a megadott irányba, ámbár nem láttam sémit, szép verőfényes nap volt, egy szer aztán kibukkant a falu, edig olyan magaslaton jöttem, most egy szere itt a falu a szél m almaival, egy­ütt ugy tetszet,mintha egy szere völgybe az ember, pedig csak haj­lat volt. elkezdtem asztán házalni, most nem kéregetni,hanem mun­kát válalni; kétsor házból ált a falu, de annál hosszab. valami ötö­dik háznál aztán kaptam hejet, egy özvegy aszonynál egy nagy leá­nya és egy tizéves fia volt, három ló egy tehén, más semmi, a nagy lány szőtte a vásznat, volt ott anyi kész fonás kender, kint a vizbe ki volt rakva fehéredni, éjjel nappal ott volt,nem lopta el senki, este vacsora után jöttek oda szomszédok időzni, mikor el­mentek,no mostmár feküdjünk le, mondta az asszony én is feküd­jek oda a kemence tetejére, ahol ők aluttak, de én jobbnak találtam a földön.vittem be egy kötél szalmát és azon aludtam, reggel az a szalma belett fűtve a kemencébe, mert ezek is a kemencébe főzték a kását, de itt már babot is főztek, sőt vasárnap sütemény is volt, de mijén, a tésztába nem túrót, (pedig volt az is) hanem a répát megreszelték, a babot meg főzték, a krumplit is meg főzték, a tyúkot is levágták és annak a máját zuzzaját, tüdejét,azt tette bele aztán a kőtt tésztába, olyan cipó forma alakura nyomkodta, ezt asz­tán meg sütütte a kemencébe; a tyúkból aztán leves lett> mikor ki­sült, kész lett,akkor ettünk, de nekem nem izlett, a tésztája még valahogy meg járta, de a töltelék,az már nem izlett,különössen a máj, zuzzsa, tüdő, ez már nem tésztába való, már ami Ízlésünk szerint, harmad nap aztán elkezdtünk vetni árpát, zabot, a földek még az ősszel fel voltak szántva és igy most már csak vetni ke­lett. kimentem aztán a nagy lányai csak ketten, a két lóval,egy esi kó volt, vetőgéppel; nem messze volt a szántóföld a lakáshoz, mi­kor kiértünk, befogtuk a lovakat, én vezettem a lovakat, a lány meg

Next

/
Thumbnails
Contents