Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

tak, minálunk elenben betürjük, szégyeljük^ ha véletlenül kivül marad, azt mondják mifelénk, talán házasodni akarsz, azért hagytad ki a csizma húzót, azonban nagy divat náluk a gumi csizma, cipő (kalucsni) ugy a férfiak,mint a nők egy aránt használják; télen suba, elsem lehet képzelni suba nélkül még a három éves gyereket,de még a leányt sem, de hiszen kell is,mert ott nem ojan telek vannak, mint nálunk, harminc negyven fokos hideg nem ritkaság, van aztán még egy igen hejes és jó szőr csizmájuk, minden varrás nélkül, valahogy formára csinálják, de elég erős és vastag;kocsin igen jó, nem fázik a láb,- keztyü,szóval van ruhájuk minden időhöz alkalmas. /. . . / hamarossan aztán vonatra ültünk.vitt aztán benünket a gőzgép, négy orosz katona kisért el benünket, egy jó nagy városba, Kupiánszki-ba.itt elhejeztek benünket egy hejis'égbe, itt volt több magyar is már, innen ki mehettünk a piacra is valami venni, kaptunk enni is ebédet,de mást nem. itt voltunk valami egy hétig, mikor tovább vittek benünket mostmár Hakovba. itt volt nagy fogojtábor, előbb itt is házakhoz tettek szállásra, itt látuk aztán egy hejen a hatalmas répa kazlakat, mej a fogjok számára volt le vermelve, néhány nap múlva aztán be kerültünk egyik lágerbe, itt mindenkiről, iletve mindenkit be irtak,számon szedtek és ugy kaptunk élelmezést:reggel jó répa levest olajjal, és jó szárazrafőtt kása, ebéd nem volt.csak vacsora,ugyan az mint a reggeli. Itt találkoztam aztán Halász Balázsai,a jelenlegi vömmel és sok más halasi ismerőssel, Gáspár L,ajossal,ithon szomszédunkba laktak; sok sok halasi volt itt. valami két hét múlva azután többen is ki mentünk a környék beli falvakba koldulni, kéregetni. az örök nem vették szigorúan az őrzést, pár cigaretta meg tette a hatást, lehetett menni, ki mere látott, este haza tértünk, aki élemesebb, huncutabb, jobban tudott oroszul, az este teli hátizsákkal jött haza, ithon aztán árulta a kenyeret, meg vette, akinem ment el kéregetni, mert hiszen mindenki ugy sem mehetett volna-, én is csak egy szer mentem ki, nem vált be a kéregetés, pofa kelett hozzá, maradtunk aztán többen bènt ismerősök,az után átt tettek benünket a nagy lágerbe, ott óriási sokan voltunk.volt eg hatalmas épület, ugyan több is volt, de ahol aztán mi halasiak össze verődtünk, mi a földszinten voltunk, de valami négy emelet sor deszka priccsek voltak, nem az épület volt emeletes, az csak magas volt,a priccsek voltak emelet szerűen beépítve, azok akik fent tartózkodtak egy ingbe gatyába lehettek, fent olyan meleg volt, lent bizony nem volt meleg, mindig volt aztán üzlet ember, itt került két zsidó,mutyiba elkezdett árulni kenyeret,dohányt, cigarettát, töb a félét, de jó drágáért adták, egész jó csomó készletük volt már egy sarokba, valaki aztán jelentette a láger komandónál. jön ám egy orosz katona őrmester egyenes oda, •