Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

ját kis fadarabkákkal, de vertük csikóval is. itt már a fiatal gazda is segitett, ugy verte az is acséplővel,balkézzel,minthogy a jobb keze bevolt kötve, igy a hona alá fogta,de ugy is jobban tudta,mint én. lett jó sok napraforgó szemecske, kelett olajnak,mert azzal főztek.nem volt ott diszózsirnak hiresem. Mikor a napraforgóval végeztünk, jött a krumpliszedés, az öreg gazda egy lovat befogott a kapálló ekébe és azzal szántotta ki krumplit a földből, mi meg szedtük vederbe, nem szakajtóba vagy kosárba, mint mi szoktuk és fel a kocsira,vittük is haza. lett valami három kocsival, ezt az öregéMÉez vittük, azok házuk magassab hejen volt és itt jó nagy és m.éj verem volt. itt elhibázták a dolgot, nem hagyták fent szikkadni, csak mindjár bele a verembe, később meg is kezdett rothadni, akkor aztán kiszedni a veremből, büdös volt,min.t a kutyadög, olyan uszós volt már, mint kovász, sirt az öreg asszony, oda a kartoska, mit eszünk a télen, raktuk aztán kocsira,ki a fojóra meg mosni.bele altunk a vizbe kocsistól lovastól, öntöztük aztán rá a vizet lapáttal,vödörrel még tiszta nem lettj a rosszát kihánytuk.még idejébe értük,ha pár héttel később szedjük ki, akkor alig maradt volna, igy is majdnem fele oda veszett, mosás után mostmár kiteregettük a földön és ott szikadt és száradt néhány napig. Mikor telj es sen meg száradt,újra be a verembe, még mindent nem részleteztem a ház tája felöl, volt ott egy néhány almafa és meggyfa, kevés zöldség, paprika, káposzta, paradicsom, uborka, a gyümölcs nem sokat jelent nekik,inkább az uborka, no az jöhet, csakúgy ahogy leszakítják, már eszik is,- a paprikát ugy teszik a levesbe hüvejestől, de meg nem eszik, mert erős, én bizony meg ettem, néztek is rám; tört paprikát egy átalán nem használnak, a paprikás hus nem szo- . kás náluk. Egy szer egy öreg szomszéd asszonyhoz küldtek tőlem valamit lekötött kosárba, mikor elakarok jönni,hoz a kezébe valami pirossat. azt hittem alma.mikor ide adja, akkor látom, hogy paradicsom.ne fiam, mondj a, edd meg, jó. én azért elfogadtam, nem akartam,hogy meg sértődjön, de mikor kiértem az utcára,biz én eldobtam, akkor még nem ettem, nem tudtam, hogy az jó, ma bizony szeretem is, mert jó. meg emlitem már azt is, hogy a mi bérünk, már mint a hadifogjoké négy rubel havonként, nem sok, dohányra is kevés, sokszor aztán még a fiatal gazdám kért tőlem, adjak neki. miska, igy hivott, davaj zahuri, adj cigaretát, nem mondhatom, ő is adott, ha neki is volt. /. . . / Az Oroszországba igen sok szélmalom van, tiz tizenöt egy egy faluba, szélmalom nélkül falut elsem lehet képzelni, a nagyobb városokba már nincs, ott már gőzmalmok vannak, ott van aztán kiss ebb nagyobb, még akkora is, hogy egy szekkére fel lehetne rakni, de van aztán olyan nagy is, hogy nálunk sincs nagyob. igaz, hogy nálunk már alig is van egy kettő, nálunk