Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

kovászolt, igencsak az öreg felesége, az asztán bele a lisztet, nagy erős fakanállal jól meg dolgozta (nem dagasztotta) és már ki is szakajtotta.közbe fűtött is, sütötte a blincit.palacsinta, de ez most nem buza lisztből, hanem kása lisztből, a kölest mikor meghántolják, akkor a kását meg őrölik lisztnek és eből készül a palacsinta, sütőbe meg sütött tészta féle, meg szórták cukorral és már ettük is. most nem főtt kása a kenyér sütés miatt, a meg maradt kását, amit reggel nem ettünk meg délben,sőt még este is töbször az volt a vacsora, de mindig tejjel (nem foralva) vagy aludt tejjel össze keverve, leg elsőbb, mikor láttam a nagy tál kását aludttejjel öszszekeverve, azt hittem, hogy turóstészta, gondoltam ez nem rossz, persze mikor meg kóstoltam,akkor éreztem, hogy csalódtam, de tűrhető volt, nem is olyan rossz, csak meg szokni, sokszor evés közbe fújták az orrukat csak ugy a padlóra, csakúgy lotyant, vagy a kis gyerekre akkor ért rá a vizelés vagy más valami, ijenkor az anyja hamar elintézte és már fojtatta az evés, minden kés mosás nélkül, egy kicsit nekem szokatlan volt az ilyesmi, de később meg szoktam, nem volt feltűnő. Vasárnaponként egy kicsit változatossab volt az étrend, ijenkor néha vágtak tyúkot, de nem ám paprikásnak vagy sütve, egy szerűen betette a vas fazékba vizbe, mikor meg főtt jóLakkor neki, a fakanállal jól össze vissza törte, zöcskölte, szóval össze zúzta cafatokra,csak ugy úszkált a lében a hus részek, egy kevés nyújtott tésztát tett bele, már kész is volt a tyúkhús leves, más hust én nem is ettem náluk a négy hónap alatt, ezt is talán csak háromszor.palacsinta,karikás krumpli minden vasárnap volt, de a kása is ott volt. mint már előbb irtam,három ló, egy tehén, de volt még valami husz birka is, olyan egyenes szőrű, szép birkák voltak, olyan széles farkuk volt, mifelénk ijent nem láttam, ezeket aztán kétszer is meg nyirták egy nyáron, a szőrüket aztán kimosták,azután a szomszédba volt egy gazdag öreg orosz, annak volt kártológépe lóerőre berendezve, ide járt az egész falu a gyapjút kidolgozni, én is elmentem töbször meg nézni.mikor jött ki belőlle a kész tiszta gyapjú olyan mint a hó. volt tarka is azt külön kártolták, azután aztán a ;nőszeméjek elkezdték feldolgozni, fonni és kötni belőlle a jó téli harisnyákat, keztyüket. volt itt az én fiatal gazdámnak a portáján egy külön épült épülete, kétrészből ált, egyik felébe gabona, liszt, a másik felébe ruhanemű és sok kész kidolgozott birka és lóbőr, itt tartoták az üneplő ruhákat is. ez egy téglából és zsindejes tetővel elátott biztos épület volt tűz ellen, jó harminc méternyire a lakástól, a lakóház fából épült,szalma tetővel, nem zsupp, előbb emiitettem a gazdag szomszédot annak még fürdője is volt, minden szombat este működésbe volt, tiz kopek volt a dij, én ingyen