Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)
Csonka Mihály önéletrajza (részletek)
szót sem értettem belőle, de ők sem az én beszédemből, csak makogtam vagy mutattam a mit mondani akartam, elég baj is az, ha az ember nem tud több nyelven beszélni, meg ebédeltünk aztán, volt kása hidegen,melegen, tejjel és kenyér, még az a jó szokásuk volt,hogy a kenyér mindig ott volt, mert bizony a kását előbb meg kelett szokni. Az első dolgom az volt aztán,hogy az istálóból kikelett hordani a ganajt, ami már lehetett vagy fél éves. az a szokás volt náluk, hogy tőzeget csináltak a trágyából, mint nálunk is régen, itt az öreg muszka aztán neki ált egy szegletes végű ásóval, azzal szépen kockákra elszeletelte, jó vastagon volt legalább félméter vastagon, én meg,volt egy kétkerekű kordé forma,arra felraktam és kihúztam a kertbe, ott leraktam sorba mint a vájogot szokták, itt száradt aztán hetekig, ez a müvelet eltartott valami három napig, mert sok volt a trágya,elég nagy volt az istálló, az a szokás náluk, nem kötik meg a lovat, csak ugy szabadon jönnek mennek, igy érthető,hogy alapossan legázolják a trágyát, három lova volt az öregnek; ugyan nem tudtam ottléttem alatt kitapasztalni hogy m éjik az öreg é és mejik a fiáé, két kocsi volt, az öreg két lóval ment,ha kelett én meg egyel,az is vak volt mindkét szemére, volt egy tehén is fejős, nappal kijárt a csordára, reggel jöttek a gujások össze szedni a marhákat, aztán hajtották ki. a falutól jó távol volt a közös legelő, itt közvetlen a mi,ugy mondom az ő házuk melett volt egy fojó, ezen keresztül mentek átt a marhák, disznók, birkák mind külön külön sorrendben, olyan méj volt a viz,vondjuk egy méter, könyen át úszták vagy gázolták a disznók, birkák, mi aztán, de nem csak mi,hanem majd az egész falu,innen hordta a vizet,pedig elég nagy falu volt 7 három templommal rendelkezett, itt a fojó aztáí! jó volt fürdőnek is, csakúgy nyüzsögtek a fördőzők egész nap. én szerencsés voltam, a fojó hogy közel volt, sok vizet be hordtam, mondta a fiatal menyecske vagy bármejik,hogy hozzál vizet Mikháél, én aztán fogtam két bádog vedret vagy kannát,alig husz lépésre volt a fojó, bele aztán térdig,persze feltürekedve és ugy merítettem meg az edényeket. Akik messzeb laktak,azok kocsival,lajttal hordták a vizet.kutat keveset láttam, csak a fojó vizét használják, az nem baj,ha a ló vagy tehén bele szemetel,oda se neki,- jó gusztus. Mikor oda kerültem,valami pár hétre nagy ebédet adtak,voltak vendégek is hiva. voltunk valami húszan.két asztal volt egy más melett, engem is oda ültettek közéjük, volt aztán olyan étel is, amit magyar gyomor nem szeret, pedig nem voltamfinyás sosem, de bizony nem izlett sok minden, nem is tudom, hogy mik voltak, de nekem nem volt jó, egyedül a palacsinta,bár az sem ugy, mint a mi asszonyaink sütik, nem tesznek bele sémit, csak ugy kiteritve,ahogy
