Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

Érdekes volt,mikor számolt.az orosz nem számokat irt,hanem anyi Q-ilyen kockákat rajzolt, ahány láda volt; no aztán délután mikor vége volt a munkának, visza kisértek a lágerbe benünket, kaptunk fél, fél komisz kenyeret, néhány darab kocka cukrot — ez volt a napszám, Csikós AntaLithon szomszédok voltak,ő is ott volt, no most kóstoljuk meg a száritott halat, de biz nem izlett., büdös is volt.keserü is, elis dobáltuk, egyék meg az oroszok, nem magyar gyomorba való az oroszok Ízletes csemegéje. Egy napon unalomból,na meg kíváncsiságból is össze szedtünk magunkat, hogy ugyan hányan is lehetünk halasiak, voltunk is valami hatvanan, töbnyire harmincas honvéd és harmincnyolcas közös hadsereg béliek, de volt ott, tudja a jóég mijén nembeli is, csehek is, ezek voltak az urak, ugy rendelkeztek, ahogy akartak, egy napon sorba álitotak benünket, már mint a csehek (nem oroszok) és mint a birkát szokták, mikor fejik, egy résen keresztül egyenként kikutattak benünket azon a cimen, neme van nálunk valami robbanó dolog vagy töltény; a fenéket, más kelett itt, ha valamejikünknél találtak valami nekik tetsző tárgyat azt elvették, nekem is volt két darab zseb lámpám, igaz hogy kiégett elemmel, de nem baj,az is jó volt zsákmánynak. Igy festett a fogoj élet kezdete. Néhány napi ott tartózkodás után onan is elvittek benünket, harminconkat egy jó távoli faluba vittek, ugy hivták azt a falut Povorino, itt a község házán ki adtak benünket csucsekhez,parasztokhoz munkára. Válogattak aztán közülünk,kinek mijén ember kelett, fiatalabb szebb vagy kinek mijén jutott, elkapkodtak hamar benünket, mert itt volt a nagy munka idő, kaszállás,aratás stb. Ide jövetelünkor szép látványba volt részünk, láttuk a hatalmas tábla rozs, és buza, árpa, zab, kumpli, és napraforgó vetéseket.gondoltuk valami nagy urasági birtokok,mert mesgye nem látszott sehol, később tudtuk meg csak,hogy hogy áll a hejzet. Engem egy magam forma idős orosz ember vitt el őhozzá munkásnak, de ő öregebnek látszott,mert nagy szakkála volt.őnáluk divat volt a szakáll viselés, én akkor a negyvennegyedeik évembe voltam. Mikor haza értünk a lakására,akkor láttam, hogy jó sokan vannak, volt az öregnek felesége, egy menyecske lánya kisfias és egy nagyobb, eladó sorban lévő leánya, és fia, de az katona volt,nem volt othon, és annak a felesége, az is kisfias és még egy dajka féle 12 éves leány - enyi volt a létszám, én velem kilenc, az öregnek külön háza volt nem mesze ide,de ők is töbször itt tartózkodtak a fia házánál, mert itt nagyobb (porta) telek volt, szóval több épület, miegy más, volt legalább fél hold területű bekeritett kert szerű telek. Hej volt aztán bámulás,már mint engem, kérdeztek ezt is azt is.de persze egy