Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

nehezen, hiszen akkor még olyan erdőségek voltak arra, hogy ritkította párját, apósomnak is voltak olyan fái, mint egy lóderék és sok, 140 hold birtoka volt és töbnyire erdő. tehát szerencséssen meg érkeztünk, mindjárt ki a lovakat a kocsiból és bekötötük az istáloba, minket be tesékeltek. akkor tünt ki, hogy az apósom és a jövendőbeli feleségem vagy is a menyaszony jelölt nincs othon. oda voltak a szomszéd községben, Kecelen piacon, csak az anyósom és a még othon levő két lány volt othon. (a jövendőbeli feleségemnek még két másik fivére egy katona, a másik iskolába, mert öten voltak testvérek: három leány, 2 fiu). körülbelül tudták is a jövetelünket, mert a Pólya szüle be kodácsolta előre. Tehát várni kelett, mert aki leg fontosabb, nem volt jelen, nem is olyan sokat kelett várni, egyszer csak jönnek ám, kifogtuk azután a lovaikat, mindent rendbe tétünk és be invitáltak benünket a szobába, rövid beszélgetés után aztán rá tértünk a jövetelünk céljára, a László bátyám mint násznagy elmondta a mondókáját, melyet figyeleméi meg halgattak. Ami aztán természetes, mindjárt nem szokták azt megmondani, hogy adjuk-nem adjuk a leányzót, kikötik három négy nap múlva majd meg üzenjük a véleményünket, tehát ezen már keresztül estünk, illő most már útnak indulni vissza haza felé. természetes, aztán bizony még kelett maradni, hamarossan hozták a nem régen vágott disznó cókmokot és meg uzsonáztattak benünket és csak azután engedtek benünket utunkra, ekkora már jó beesteledett, ködös is volt, sötét lett, búcsúzásnál a jelölt anyósom oda súgja nekem, nyilván meg lesz ám ez az én lányom, mivel aztán sötétedett, adtak melénk egy cselédet, aki elkisért benünket jó darabon, jó öreg este lett aztán, mikorra ki értünk mihozzánk a tanyára. Ijenkor aztán a lányos háznál össze ül a kupaktanács, hogy meg beszéljék a tenni valókat, meg hányják vetik, hogy megfelelő lessze a vőlegény, egyik dicséri, másik nem valami jó véleményei van iránta, szóval szapulják, kritizálják igy ugy. itt a jövendőbeli apósomnál több volt az ellenzéki párt, volt az após jelöltnek egy hivatalnok komája, ugy hivták Német Móric, egyik lába fából volt, és egy nagy szájú sógoruk, ugy hivták Suba Sándor, ezek minden áron elakarták tusolni igy ugy, de az após és anyós bölcsebek voltak, ismerték az én szüleimet, anyagi hejzetünket, igaz még fent volt az ötezer forint adósságunk de még száz egy hold birtokunk volt, és én egyes gyerek voltam, a bátyám néném az én apai jusomra ugy sem tarthattak igényt, viszont a jövőbeli feleségemék öten voltak testvérek. Igy aztán az én javamra billent a mérleg serpenyője, a következő Vasárnap aztán jön a posta apai nagy néném személyében, hozza a jó hirt, hogy adják a lányt.