Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

Kossuth párti Kolozsvári Kiss István, nagy derék uri ember, körülbelül ezer hold birtoka volt, ő maga gazdálkodott, sok családja volt, csináltak is rólla olyan rögtönzött kortes nótát, igy hangzott: Kolozsvári nagy hasában, kilenc pujka egy sorjába, - mert tényleg jókora hasa is volt. a kormánypártiról is volt guny nóta, de nem jut eszembe, régen volt. Szemtanuja voltam a választás napján az etetésnek a Kolozsvári háznál, főtt a sok káposzta hússal, fojt a bor, fogyót a sok kenyér, ennem mentem közibük, csakúgy távolról néztem, pedig én is ellenzéki érzelmű voltam, de még fiatal voltam, nem volt szavazati jogom, elnéztem, hogy milyen is az ember, némejik szereti a potyát, több volt ott olyan, kinek nem volt szavazati joga, mégis az evett-ivott; a kormánypárti képviselő is etetett itatott, de más formában, ott adtak egy jegyet, azzal aztán mehetett egy bizonyos vendéglőbe és ott a jegy elenében kapott az ipse egy pörköltet és fél liter bort, de lelkére kötötték a rá szavazást, mert figyelték is. Az én apám is eljött a szavazásra, amit nem is gondoltunk, bizony, az egyszer eladta magát ő is, pedig mindig ellenzéki volt, elkapták akormánypártiak és adig ide, adig oda, bizony nem tudott szabadulni; szégyelte is sokáig, mert tudták ki kire szavaz; ötven forintot kapott és az étkezési jegyet. Az volt aztán a megnyugtató, hogy a kormánypárti bizonyos Percei képviselő jelölt csúnyául megbukott, igy az ellenzéki Kolozsvári Kiss István lett a képviselő, sokáig aztán bizony csúfolták az olyanokat, akik pénzért szavaztak, hiszen tudták ki hova adta le a szavazatát, mert volt olyan is, aki száz forintot kapott, az aztán ki lovat, ki tehenet vett rajta, ki igy, ki ugy. apám mindjárt vett egy körösztülvágó nagy fürészt, ma is meg van.' Mármost időszerűnek tartom magamról is irni, mivel hogy abban a korban vagyok, hogy megnősüljek, tehát az 1897 őszén, körülbelül November hóban, egy bizonyos Keddi napon annak rendje és módja szerint anyai nagybátyám Nagy Cz. László (Laci öcsém apja) mint násznagy elinduljunk leány kérőbe, már előbb irtam, hogy valamenyire ismertük a hejzetet, hogy szivessen várnak benünket. Be is fogtam egyik deres, másik pej lovunkat, mert kocsival kelett menni, hiszen körülbelül nyolc kilóméter volt a leendő apósom tanyája, ebéd után aztán útnak indultunk, jó felöltözve, mert kissé hűvös, ködös idő volt, igy suba is kelett. érdekes volt, hogy egyikünk sem tudta hol van a tanyájuk apósomoknak, csak ugy gondolomra, hogy merre kell lenni, majd kérdezük, ha találkozunk valakivel és útba igazit benünket. ugy is volt, néhány tanyába meg kérdeztük, hogy mere kell menni, mégis végre reá találtunk, nagy