Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

A méheink is kezdtek szaporodni, jól járt rájuk az idő, én is csináltam a kaptárokat, amint szaporodtak, most egy kicsit megint kezdünk lábra kapni, uj tyúk ólat csináltunk, a régi már majd öszsze dült, itt már én voltam a mester, mivel olyan furós faragós voltam, rám hagyták, persze napszámosok voltak melettem. Szinte uj ajtókat csináltatunk az egyik szobára és a konyhára, asztalossal, az ojan tokos ajtót még nem mertem meg csinálni, ellestem előb az asztalos, hogy mijén szerszámokkal dolgozik és hogy ileszti ösze, a másik évbe már aztán a másik szobára én Csináltam az ajtót (azelőtt 55 ével ma is jó álapotba van). A nyár utolja felé aztán felmentem a két kis őcsémel én is pestre egyutal meg nézni a bátyámékat, hogy mijén hejen laknak, és hogy mivel foglalkoznak, a bátyám tényleg fiákeres volt, még kétlóval; nem volt még akkor ojan sok villamos, lóvonatu kocsik járták a várost, perszesineken. az ángyom aztán sokfelé elvezetett nézni ezt is azt is, a bátyám persze ált a standon, várta a kocsizó vendéget, mondta, hogy jól megy a kereset, töbször megfigyeltem, hogy mijén zavaros beszédeket lehetett halani, tótul, németül beszéltek sokan, fent voltam három nap, de már alig vártam, hogy haza jöjek. fent laktak a bátyámék a harmadik emeleten, sok poloska volt, majd meg ettek, a bátyám nyugodtan aludt, őtet nem háborgatták, a ló istáló más hejen volt, volt ló ápoló, másokét is etette-itata, ők csak hajtotak, de később tudtuk meg, nem sajátja volt se kocsi, se ló, ugy hajtoták; valami válalaté volt, bizonyos percentet kaptak ők, amiért hajtották. Mos ugorjunk át az 1896-os esztendőre, emez már nem hozott különöseb eseményt. 1896 tavaszai kerültem sorozás alá. be is maradtam katonának, mint póttartalékos, akkor igy hivták azt, aki nem három évig, esetleg kettőig szolgált, tehát kéthónapos baka lettem, a többi komáim persze, te gazda legény vagy kijártátok, füzetetek, hogy ne légy három éves katona, pedig eszünk ágába se volt, nem is gondoltuk, talán ezis egy szerencsés véletlen volt; pedig még sorozás előtt, hej de köptük a markunkat, hogy huszárok leszünk, mer az én bátyám is az volt, mijén szép a huszár, nem ugy mint a baka, a huszár lovon jár, a baka gyalog, ijen véleményei voltunk, én aztán egy kissé resteltem is, hogy nem három éves leszek, már mint a komáimtól, magamba azonban jobnak gondoltam igy. Ezután aztán virág volt a kalapunkon, ez volt a szokás, nem pántlika - néhol azt használják. Ezen a nyáron meg csináltunk a m éheknek egy hej es méhest, a kaptárokat be épitettük a falba, kivül belül szintezett a kaptár a fallal, három darab hatos és egy kettes az ablak alatt, később még jött hozzá. 122