Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

II. SIMON JÓZSEF - Balatonszentgyörgy (Somogy m.)

nál nagyobbak fazekak, kisebbek poharak. Zománcedénynél a kétfülü az fazék, az egyfülü pohár.) Mezőre délben meleg, főttételt kellett vinni. A fejkosárba cserépfazékba vagy poharakba tették a levest, mellé ugyancsak cseréppohárba a pörkölt vagy mártás, még a savanyu uborka is, az edények tetejére födő vagy kistányér kerül. Tészta, gyümölcs inkább a poharak közé. Oldalt tányér vagy tál. Igy takarták le a kosárruhával. Tekercset konyhakötényből tekertek gyakorlottan. Ritkább a kész tekercs. (II17. 1-2. ábra) A fejkosárba nem került kenyér, vizes vagy borosüveg. Ezeket előre, külön szatyorban vagy szakasztóruhába kötve viszik ki. A kisebb fajansz edények, tányérok és poharak ünnepi alkalmakkor, inkább disznek szolgálnak. A paszitos kosárban a legszebb 2 literes födős cseréppohárba leves, kisebb szép "küpohárba" mártás, cifra literes cseréptálba hus ment. A leveses pohárra a réteses tál, a húsra: forditott födő, rá fél kugli, vagy kistányérban sütemény (linzer, fánk). Legszebbnek a szines virágmintás edényt tartják.Paszitakosárra a legszebb széleshimü kosárruhát teszik. Bort az ember viszi vagy gyerekkel küldik a legjobbikból. - A paszit a kórházban szülés óta (kb. 1956) egészen megszűnt. A hazatérő anyának virággal, csokoládéval kedveskednek. Keresztelőre nem visznek egyebet, esetleg tortát és egy diszesen palackozott üveg bort vagy pezsgőt. Lakodalomkor a vőfélyek, násznagyok fölpántlikázott üveggel ültek fel a kocsira. A pántlika alá "lakodalmas perecet*" húztak az üveg nyakára. Templomból jövet már leszakadt a szalag a kinálgatáskor, perecet is elhajitották a nézősereg közé. A tejesfazék, fejőké karókra boritva szellőzött. A több tehenet tartó házaknál á g a s f a volt. Gyakoribb a láb, ritkább a keresztgerendás ágas (11-18. ábra). Fejőké a századforduló után csak fehér bádog vagy zománcozott. Azelőtt 4-5 literes fafejőkét is használtak. Ezek lefelé szélesedő, oldalán fafülle.l ellátott, fent, középen a fül alatt és lent abroncsozott edények voltak. A többtehenes istállókban csöbörbe öntözték a kifejt tejet. A fafejőkét tisztábbnak, jobbnak tartották a horpadó fejőkénél; csak a kisebb nyilasuk volt a hátrányuk. A fafejőkék előnye az is, hogy köpülőnek használhatók; fafedő is volt hozzájuk. A cserépfedős, tejesfazékra, kannára is illeszthető köpülök lettek általánosabbak, egyben törékenyebbek is. (11-19, és 14. ábra).