Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

II. SIMON JÓZSEF - Balatonszentgyörgy (Somogy m.)

Ecetet födeles ecetes csöbörD en érleltek (II28. ábra). Az "ecetágy" (az ecetben képződő nyúlós, vastag, toszlángos hártya) nélkül, tisztán kihébérezett ecetet cserépkorsóban, k u k o r s ó -ban már zártan tárolták. Nagy, szalmával bélelt, magas füzkosarban ecetes üveg is előfordult néhány háznál. Az aszalás általános volt. A felszelt almát és körtét napsütésben szürurostán, deszkán szikkasztották, ugy vetették be kenyérsütés után a Kemencébe. Kisebb almát, körtét és szilvát félbevágás nélkül, egészben aszaltak. Szellős zacskóban kötötték fel szarufára a padláson. Fa zsirosvéndők, köpülök, fejőkék emlékekben élnek. A húszas években még láttam 5 literes favéndőt, túrót szoktak le gyurnr be le, de már eltűnt, szétesett mind (11-29. ábra). A borral kapcsolatos faedények azonban - a csutorák kivételével - megvannak. A teknők is sokáig használatban maradtak. A dagasztóteknőkön kivül a hosszú, nagy sózó és mosó teknők, a kerek mosdó- és mosogató teknők, a kis lisztes és sós teknők. Eszköztartók a szabadtüzhelyek "kalántartó"-i, evő és főzőkanalak számára, a hegyen többfelé találhatók, a kamrákban szerszámtartókká alakultak át ár, véső, furó, csavarhúzó, fogó stb. részére. A szobák, konyhák "eccájgtartóira" még jól emlékszem. Ezek 10-12 x 25-27 cm nagyságú deszkalapra szegezett kis lécecskékből összeállitott vázon, sás vagy csuma fonással ügyesen befont, . tartótámlás, fedél nélküli dobozok voltak (II.-30. ábra). Hasonlókat festett szijácsból készitve, vásárokon is árultak. Kerek, fedeles kis fa sótartó több helyen van a hegyen, de gyári készitésük miatt számomra érdektelenek,- az Ökörszarvból helyben készitettek érdekesebbek, bár disz nélküliek. Itt talán az figyelemre méltó, hogy ezekben összekevert paprikás-sót tartottak. Gyűjtésem, ismertetésem nem teljes, inkább csak jellemző. Balatonszentgyörgyön kevés tárgyi.emlék található. Ennek az a magyarázata, hogy Keszthely és a Balaton szomszédságában a parasztság több városi szokást, életmódot lesett el más parasztközségek lakóinál (nem mindig előnyére!) és a felszabadulás után az iparosodás jobb kereseti lehetőségeit kihasználva olyan építkezésbe kezdett, hogy tömésfalu ház, régi berendezés ma már nincs. Az épitésnél a régit, a padlásról lekerült tárgyakat is megsemmisítette. Igy történt, hogy ezzel a gyűjtési (vagy talán men-