Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

II. SIMON JÓZSEF - Balatonszentgyörgy (Somogy m.)

Én még láttam szabadkéményt a Csillagvár u. 52. sz. ház hátsó konyhájában és Simon Gáboréknál a közös konyha is az volt. A boltives pitvar részt fehérre meszelték és "piktoruták". A piktorozás abból állt, hogy fekete vagy sötétkék festékbe mártott füsöprüvel fröccsentették, vagy valamilyen kivágott formát (répa is megtette) mártottak be és nyomkodták a falra. Ág, sziv, tulipán, rozmaring, levél minták voltak. A "bóthajtás" alatt sárgás-szürke sikálóval meszeltek. A külső pitarrész falára 2-2 rózsás tányért és cifra tálat akaszottak. A szabadkémények megszüntetésével együtt járt a szobai kályhák rakott tűzhellyel egyesítése (szobában tüzeléssel) és ezzel a szobában való főzés. A kályha-részbe sütőt helyeztek. (Állítólag némelyik külsőtüzelésü szobai kályhának is volt sütője. ) Az asszonyok örültek a változásnak, mert a huzatos szabadkéményekkel együtt a betegségük, fejfájásuk is enyhült. A köztudat legalábbis igy tartotta. Egy probléma azonban megmaradt: hogyan füstölik a hust? Erre különböző módot találtak. A szomszédok, rokonok a még megmaradt szabadkéményekbe hordták, mások a kaminba aggatták fel, majd a padláson nyitották ki a kéményajtót, felette elzárták a füst útját; voltak akik a kamrában füstöltek, egyesek füstölgőt rekesztettek le valahol a ház végében. A kivül fűtött kályhák átalakításakor a kályha rész alatti "kálhalik"-ba rakták a vágott tűzifát, csutát és a kiscsirkés kotlóst is ide eresztették. Rakott tűzhelyeket csak lassan váltották fel a "vasporhent"-ek, takaréktüzhelyek a 30-as években. A felszabadulás után a lakókonyhák kialakulásakor szűnt meg általában a szobákban való főzés. A kemence a parasztházaknál a 40-es évekig a kony^ hákban volt. (Kemence alatt csak kenyérsütő kemence értendő.) Ritka volt a külső, udvari kemence. Inkább csak később, a lakókonyhák divatjával, amikor kidobták a konyhából a kemencét, kezdtek rakni külön az udvarban. 1960 körül, a kenyérsütés elhagyásával szüntették meg őket végleg. Pedig hiányolták a kemencéket a "héküjön sült" kalácsok, tészták, "kuglik", húsok bucsuk és vendégségek alkalmával való sütésénél. Olyan eset is előfordult, hogy egy lakodalomra külön kemencét csináltak, aztán egy év múlva széjjelszedték. (IÏ-8. ábra) Amelléképületek közül a kamra és a nyárikonyha a legtöbbször a lakóházzal egy^3épült. A kamra a hátulsó szobához csatlakozik, de mindig külön udvarfelőli bejárattal. Ez a ház építésekor már elengedhetetlen. A nyárikonyha későbbi toldás a kamra mellé, kisebb külön tetővel, sokszor az ólakkal (baromfi- és sertésól) egy fedél alatt. (j 7