Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

XI. GÉMES ESZTER - Balástya (Csongrád m.)

ba, laska, lángos stb. Mind ennek a készítési módját nincs időm le irni. Ezek az étkek leves nélküliek voltak, mert ez a früstököt képezte. Mire evéshez fogtak volna, pálinka vagy forralt bor volt evés előtt, evés után. Evéshez ima nélkül és a gazda az eledelre kereszt-vetés nélkül nem fogtak. Amely igy hangzott: "Mindeneknek szemei te benned bizunk Ur Isten, Te adsz nekünk eledelt, alkalmas időben, Fel nyitod szent kezeidet, be töltesz mindeneket áldásoddal. Áldj meg mindet Ur Isten és ezen eledeleket, melyet a te jó voltadból magunkhoz veendők vagyunk, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. " Étel után hála adás, dicsérjék az Urat, minden népnek nemzetségek háláljuk meg jóságát. Apránkint el hagyták már, de még kerül a tanyán, aki el végzi, ezen Asztali áldást. A vacsorához kellékeket berakták a kemencébe: babot, káposztát, krumplit kásának, árpa kását, vizeket melegedni, ha tésztát főztek. A vacsora készítés is a hideg pitvarban történt. A kemencébe elő készített ételeket a vas lábon vagy a vas-láb mellett főztük tovább. Hosszú nyelű serpenyővel a vas-lábon csináltuk a rántást. Nagy családok laktak együtt, tiznél kevesebb nem igen volt egy háznál. Ahol nem volt család, vagy kevés volt, ott meg a cselédség tette ki a számot. Engem Veszelkáékhoz vittek 1925-ben: volt apósom, anyósom, örebik uram (ők is velünk eskütek), menytársam, két kissebbik uram, egy özv. sógor asszonyom 3 családjával, meny-társamnak született két gyermeke, éppen tizenhármán voltunk. A nagy családok nem mentek széjjel, öregnek, fiatalnak, mindnek meg volt a maga dolga. Parancsolni az öregek parancsoltak. A fiuknak az apa, a nő személynek az anya. Mikor az öregek át akarták adni magukat valamelyiknek, főleg ha már egy házas-tár elhalt, akkor titokba ki nézte, melyikkel lenne jobb maradni. Itt egy esetet le irok, ami igaz volt. Az öreg ember élt már csak, gon dozót kellett volna választani, hát próbára tette az asszonyokat. Két feleséges fia volt vele, meg a lánya férjével, ott lakott. Egy reggel már készen volt a reggeli, az öreg nem kel fel felé. Be meg a lánya: Édös-apám! kejjék kend mán' fő, kész a zöni való! - Jaj, kedves lányom! szégyölöm is mondani, bele eresztötem a gatyába! - Nem szól a lánya semmit, ki megy a pitarba, mondja ám a mönyecskének "Az öreg össze keverte megái" , de nevetik ám. Be a mönyecske. Mi van Ércs-apám? migis lustákodunk? Nem mönyem,