Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

VIII. KINCS GYÖNGYIKE - Feldebrő (Heves m.)

A tejszürés legősibb módja a házi vászonkendő, majd jött a fémszitka. A turó készités hagyományos módja a hevités, ennek mellékterméke a savó. A szilvalekvár eltevésénél szokás volt kenyérsütés után a kemencébe tenni a lekvárt, tetejét vékony zsirréteggel bekenni, majd jól lekötötték. A sótartó falra akasztható fatárgy, füszertartó fiókokkal. Korsófélék legismertebb formája a csecses korsó, viznek a mezőre szállitására. A csörgő korsónak "korsó" volt a neve. Ha a szekéren szállitották, akkor hátikosárban széna közt vagy gyalog a kézben lóbázva az asszony vitte, a férfi pedig a szerszámokat: kapa, villa, gereblye, "bőgő", stb. Árnyékba tették és hűsen tartotta a vizet. Otthon nem használták. A vizlóca a pitar egy sarkában állott, mellette a bádog. Kantát nálunk nem használtak. A viz között tettek különbséget. Egyik kútban jobb viz volt, mint a másikban. Annak a kútnak volt jobb vize, amelyik mélyebb volt és többet fogyasztották. Községünkben nem ismerték a vizszürőkőedényt.Valóban, régen a közkutakon favedrek voltak, s a kutak nem voltak befedve. A község főutcáján, közel egymáshoz helyezkedtek el, számszerint hat.Odajártak ivóvizért két vödörrel, de kézben vitték, hiszen nem voltak messze. A századfordulón sok telken nem volt kut, igy az állatoknak is a közkutakról vitték a vizet dézsával - rúdon - és vödrökkel. Egyébként a legtöbb közkút mellett volt itató favályu. A jószágokat odahajtották vagy vezették itatni az állattartó gazdák. A viz h or dá s a fiatalok dolga volt. Az eladólány, a menyecske, de a legény is szivesen kiment egy vödör vizért a kútra, ha kifő- • gyott és estére mindig telehordták az edényeket. Ünnepélyes vizhordást nem ismertek. Nem lakodalomkor volt jelentősége a viznek, hanem húsvét hétfőn, a locsolkodáskor . Vizmelegités a kemencében, a tűzhelyen,-a sütőben vasfazékban történt. Vizet melegítettek a mosdásnál, fürösztésnél, mosásnál, mosogatásnál, állatok (sertés) etetésénél reggel, este. Szenteltvizet üvegben tartottak, vizkeresztkor és nagyszombaton újra töltötték az üveget. Volt alkalom, mikor az állatokat is meghintették szenteltvízzel. Egyes házak bejáratánál szenteltviz tartó függött a falon, kis falra akasztott cserépedényben. Búcsújáró helyről szintén üvegben hozták a vizet. «