Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

VIII. KINCS GYÖNGYIKE - Feldebrő (Heves m.)

tüzet körül rakták magas cserépfazekakkal, 3-4 db-bal. Minden fazékban más főtt. Ezen tűzhelyre került a háromlábú vas állványra tett vaslábas, 10-15 literes, és abban készült a pörkölt, sülthus. Arra ügyeltek, hogy a fazekak minden oldala egyenletesen melegedjék. " A mindennapi paraszti életben használtak a sütés-főzésnél a h áromlábu lábasokat, tepsiket, palacsintasütőt, kavaró, haba ró, töröfakanalakat. A főzéshez tartozott még atésztaszürő fakanál; később fémből készült. Helyenként a konyhában volt felakasztva a négyszögletes evőeszköztartó, luykakba volt téve a kanál, (fa) villa, a fából készült tésztaszaggató és a formázok pedig ugyanitt szögre voltak felakasztva. Az ivóviz tárolásának másik módja: a konyha egyik belső szögletében egy négylábú vizlóca állt, amelyen két vödör elfért és mellette az ivóbádog. Az első módját a ház felmérésénél ismertettem. A cserép tálak, cserép tányérok szintén a konyha falára voltak akasztva. A tárgyak beszerzése. Az iparcikk ellátás igen gyenge volt. A századfordulón a községünkban lévő Hangya Fogyasztási és Értékesitő Szövetkezetbe Egerből fuvaros hozta az árut minden héten, lovaskocsin. Itt szerezhette be a lakosság legszükségesebb dolgait. Egyik legfontosabb cikk volt a petróleum. Olajat rendszerint a saját termelésű tökmagból, napraforgómagból, dohánymagból üttettek. Neves olajütő volt Kerecsenden, Mezőkövesden, később helyben is létesült. Házilag bariska magból ugy csináltak olajat, hogy a cserépkorsóba beletették a magot, tetejét lezárták, oldalát durva vászonnal, sárral vették körül, hogy ne pattanjon széjjel, ha tüzelnek alatta. A cserépedényeket az ország távoli vidékeiről ekhós szekéren elhozták, s faluról-falura jártak, ahol a főtéren földre rakták, ugy árulták az edényeket. Volt cserekereskedelem is, mikor terményért, rongyért adták az árut. Igy jutottak a családok tejesfazékhoz, lekváros szilkéhez, cseréptányérokhoz. A vasból készült fazekakhoz, lábasokhoz csak a városi kereskedelmen keresztül jutott a falusi lakosság.