Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

VIII. KINCS GYÖNGYIKE - Feldebrő (Heves m.)

is jártak ki "kofák", akik a tejtermékeket, valamint tojást, csirkét megvásárolták a helybeliektől, és a hátukon cipelték be az egri piacra. N A fejesnél használták: (VIII-7 . 1-6. ábra) a fejőszéket, zsétárt (sajtár) . A friss tejet tejesfazekakban szitán, szűrőn, töltötték. Erre a célra fémből készitett szitát vagy ruhaanyagot (vásznat) használtak. A tejfelt kerek kanállal szedték le a tejfeles szelkébe.A vaj készitése a köpülőben történt, mely három részből állott. A szára rózsafából készült. A köpülőt használat előtt dagasztani kellett. A tejesfazekak tárolási helye a száritó oszlop, mely a kut mellett állt vagy a léckerités volt. Ha nem használták a padlásra rakták.A köpülőt a kamrában tárolták. A tejfeles szelke a konyhaszekrény aljában volt. A köpülés hetenkint történt, lehetőleg pénteken, a böjt miatt. A vajba sárgarépa levet is tettek szinesiteni. A vajkészités mellékterméke az iró, tej helyett fogyasztották kenyeret beleaprítva. Ha a vajat nem sikerült eladni, kisütötték és ételek, tészták elkészítésénél felhasználták, ez volt az un. "vajalja" . A túrót vászonzacskóban csurgatták ki. Tenyérrel gömbcso mókát csináltak. Literre vagy csomókban árusitották. A disznóölés eszközei. Első helyen említeném a hurkatöltőt - fémből és fából áll, de ez kevés háznál volt. Tárolási helye a kamrában szögre akasztva. A sózóteknő legtöbb helyen a kenyér sütőteknő. Ebbe került besózásra a hus, sonka, szalonna. A füstölés a szabadkéményben történt, utána a padlásra került a füstölthus. A diszn óölőkést, mely jó hegyes és éles volt, a mestergerendához szúrták fel, hogy gyerekek kezébe ne kerüljön. A község lakossága katolikus volt és rendkívül vallásos. A századfordulón, a világháború befejezéséig igen tartották a böjtöt. Farsangtól húsvétig olajjal főztek, volt család, ahol külön edényt használtak. A péntek és szerda hústalan nap volt. B ő j t ö s ételek voltak: olajos káposzta, olajos kenyér, olajosan sütött fánk és herőce, aszalt szilva, szilvalekvár, mónárkalács. A mónárkalácsot ostyasütőben sütötték, mely gyári készítésű, kézi bevéséssel cifrázott, öntött vasból készült, némelyik monogrammal ellátva. Aki ismerte kezelését, igen szaporán készitette a mónárkalácsot. Vasárnap délutáni szórakozás volt. Ugyancsak vasárnapi, de böjti jellegű étel volt a főtt kukorica és a pattogatott kukorica. "Ha böjti szél megfújta, jól kipattogott" . Ennek tárgya a rosta. A szita készitők csinálták. Innen a népdal eredete: