Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

VII. REVUCZKI BÉLÁNÉ - Albertirsa (Pest m.)

Ugyanígy aszalták a körtét és almát is, csak azokat még fel is szeletelték. Szalonnát, sonkát, kolbászt, hust rúdra akasztva tárolták a padláson. A zsuptető alatt nem fagyott és nyáron nem volt meleg sem. Soha nem csöpögött a szalonna a padláson, és légy sem volt. Vöröshagymát, fokhagymát a kémény köré öntötték. Ko sarak használaton kivül a padláson voltak. Krumpliszedő kosárból 4-5 db is volt. Kerek, vesszőből font kosarak ezek, amelyeket ügyes kező férfiak készitettek fűzfavesszőből. Gyümölcskosár hosszúkás volt, kisebb és nagyobb. A nagyobbakba 25 kg alma is belement. Ezt rendszerint a hátukon vitték. Belekötötték batyuzó hamvasba, a hátára vette, a hamvas másik két sarkát elől a nyakába megkötötte egyszer, aztán belekötött egy kisebb kosarat és ugy vitte. Ha előre nem kötöttek kosorat, akkor a hamvas első két sarkát madzaggal a bőszoknyák derekához erősítették, hogy ne csússzon fel egészen a nyakba. Szilvából nagyon sokat lehetett beletenni ezekbe a kosarakba. Egyszer a néni megpakolta a két kosarat szilvával, batyuzó hamvasba tette, a hátára vette az egyik kosarat, a másikat elől a mellére lógatva vitte. A Nyugatitól a Lehel piacig gyalog vitte Pesten. Csak amikor kimérte a szilvát, akkor tudta meg, hogy 63 kg-ot vitt el igy. A batyuzó hamvas egy nagy négyszögletes háziszőttes abrosz, két és fél szeles, kb. 1, 8 m. Beállították a közepébe a kosarat, a hamvas két szemközti sarkát összekötötték, majd megfogták a szabadon maradt másik két sarkát, és igy a hátukra vették, majd elől a válukon keresztülhúzva megkötötték, majd egy másik kosárnak a fülét belekötötték. Ez első kosár ott lógott a mellükön és nem engedte, hogy a hamvas egészen a nyakukba csússzon fel. A kezük szabad volt. A férfiak még a kezükben is vittek terhet. A felsorolt használati tárgyak, főzőedények mind kivétel nélkül kollektiv tulajdona volt a családnak. Több generáció lakott egy házban, ezek a tárgyak öröklődtek. Egyikre sem mondták, hogy ez az enyém, minden a miénk név alatt szerepelt. Csak a ruha volt egyéni tulajdon, egyéni használatra. Az egyes társadalmi rétegek között nem volt különbség életmódban, étkezésben. Egyformán főztek mindenütt. Legfeljebb a módosabbak zsírosabban főztek, mert több disznót vágtak.