Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)
V. GELENCSÉR SÁNDOR - Dombóvár (Tolna m.)
A lekvárt jó keményre besűrítették és a forró kemencébe tették a tele köcsögöket. Itt szárazra bőrösödött a teteje és ekkor szelet papirt tettek rá, vászondarabkával lekötötték fonallal és ez igy elállt cukor nélkül is, nem penészedett. A sótartó. A falra akasztható fából és porcelánból készült. Az asztali sótartó üveg vagy porcelán volt, esetleg fából, de ez ritka. Ma műanyagból van. Korsófélék. Viz, bor pálinka számára készült c-s er ép k o r s ók . Az étolajas cserépkorsó, csörgőkorsó. Mezőre vitték a korsót fejen nők, férfiak vállon vitték szekéren is. Mezőre bádogkannában is vittek vizet, fedeles kannával és a csöve kupakdugóval kis láncra fűzve a kannára volt erősitve. Gyüdi búcsújáró kis fekete mázas szivókás korsó> szép szines mintával. A kegyhelyről vizet hoztak benne, itthon boros korsónak használták, a mezőre vitték; kb. 10-15 decij ez az úgynevezett gyüdi csöcsös kiskorsó. A falusiak a korsókból itták a vizet, bort. A szivóka nélküli korsó nevezték bugyogós korsónak , a csörgőst csörgös korsónak, szivókást c s öcsöskorsónak. Az üvegből vagy kulacsból, csutorából is közvetlen ittak. Ezeket az edényeket használaton kivül a padláson vagy a kamrában,esetleg az első szobában tartották. A tálas e.dények helye a falon a szobában, konyhában; a hátsó szobában a párja vesztett tányérok és a silányabb kivitelűek. Pitvar falára itt nem láttam akasztva falitányért, ide inkább elavult képet függesztettek. A mázatlan tálat, fatálat, tányért a konyhában a polcon tartották, ez a század elején már ritka helyen volt még látható. A cintányért már itt a század eleje óta nem használták. Étkező .családok 1914 előtt. A század elején még gyakori volt az egytálból étkező család. A pempőt,kását később is közös tálból ették, különben a szegény zsellér, pásztor, béres nagycsaládok a felszabadulásig igy étkeztek. A falusi középparaszt családok: a század elején a sarokasztalnál az asztalfőn a családfő,mellette a felesége, nagyobb gyerekek, kisebbek, utána az öregek ültek. A közös tálból való étkezés illedelmes volt és leginkább főzelék félét, kifőtt tésztát és egytál étel levest ettek egytálból. a z egytál levest a kenyérrel ették, minden kanálhoz haraptak kenyeret és a kanalat a sikértál széléhez huzintották, hogy cseppenjen le, igy ettek a népes családok. Hétköznapokon nem teritették le az asztalt abrosszal, csak ugy kopasz asztalról ettek.
